Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

82 164—165. §. a gyermek érdekében. Visszaélése a 174. §-ban felsorolt következményekkel járhat (164. §.). Következik továbbá a gyermek tartózkodási helye meghatározásának jogából, hogy a szülő követelheti a gyermek kiadását attól, aki visszatartja anélkül, hogy erre joga volna. 3. A szülő nevelési ós felügyeleti jogának eredményes gyakorlása csak úgy várható, ha rendelkezéseinek a gyermek eleget tesz. E célból a szülő megfelelő házi fegyelemmel szoríthatja gyermekét a köteles engedelmességre (164. §.). Ejog gyakorlását azonban nem teszi függővé, mint a Gy. törv. 10. §-a, attól, hogy a gyermek a szülővel házi közösségben éljen és nem szünteti meg olyan gyermekkel szemben, aki eltartásáról maga gondoskodik. A házi fegyelem joga is, mint a gyermek személyére vonatkozó. más szülői jog, céljában leli meg korlátját. Nincs helye a szülői házban eltartott gyermek ellen sem, ha nincs szükség rá, és helye lehet, ha a nevelés célja megkívánja az olyan gyermek ellen is, aki keresményéből tartja el magát, ha pl. keresményét a szülő utasítása ellenére erkölcsének vagy egészségének ártó módon használná fel vagy. azt pazarolná. Különben azt, hogy a házi fegyelem megfelelő legyen, nemcsak úgy kell érteni, hogy az olyan lehet, amellyel a kívánt eredmény elérhető, hanem úgy is, hogy olyan legyen, amely nem ellenkezik ennek a nevelési eszköznek a céljával, a gyermek jólétével. A 164. §. első bek. 2-ik mondata szerint a gyámhatóság a szülőt fegyelmi joga gyakorlásában alkalmas módon támogatja. Az alkalmas mód megválasztása a gyámhatóság belátásától függ. A támogatás pl. abban állhat, hogy a gyámhatóság az engedelmességet megtagadó gyermeket a szülői házba visszaviteti vagy onnan karhatalommal eltávolítja oly célból, hogy a szülő által kijelölt nevelő intézetben elhelyezhető legyen. A 164. §. 2-ik bekezdése értelmében megszűnik a szülő fegyelmi hatalma olyan gyermeke felett, akinek kiskorúságát meghosszabbították, mihelyt az házasságot köt, mert akár férfi, akár nő legyen az, a házassági viszony jogi természetével ellenkeznék, hogy a házastársak egyike harmadik személynek az életközösségükbe avatkozó utasításainak legyen alávetve. A §. csak a fegyelmi jog megszűnését állapítja meg. Mert'a szülői jog egyéb jogosítványa és kötelessége úgy is véget ér, mihelyt tárgytalanná válik. Még a kiskorú nevelésének kötelessége is tárgytalanná válik, mihelyt életviszonyainak megfelelő nevelése befejeződik. Felügyelni sem köteles a szülő arra a gyermekre, akit már szabad szárnyára bocsátott, nem is gondozhatja, fel sem is ügyelhet rá, ha nincs nála, hanem másnak gondozásában és felügyelete alatt. Viszont az olyan kiskorúra nézve is, akinek kiskorúságát meghosszabbították ós házasságot kötött, előállhat a gondozás és felügyelet kötelessége akkor, ha valamely ckból a másik házastárs nem gondozza, de a gyermek mégis gondozásra szorul, pl. a házastárs magára hagyta nagybeteg házastársát 4. A szülők a nevelés jogán gyermeküket legjobb belátásuk szerint nevelhetik, de a gyermeket úgy nevelni, amint érdekeinek megfelel, kötelességük is. A gyermek életpályáját is ők választják meg, de a 165. §. értelmében kötelesek azt a gyermek hajlamainak, szellemi ós testi képességeinek, valamint meglévő és várható vagyonának figyelembevételével megválasztani. De a szülőnek a gyermek érdekét nyilvánvalóan sértő, vagy annak jövőjét kockáztató elhatározásával szemben gondoskodni kell arról, hogy a már önállóbb gondolkozású gyermeknek a törvény nyújtson módot, hegy elhibázott életpályára lépni ne legyen kényszerítve. Ezért a §. 2. bek. — egyezően mai jogunkkal (Gy. törv. 26. §> 2. bek.) — megengedi, hogy a tizennégy éven felüli gyermek gyámhatóságának fontos okból megadható jóváhagyásával a