Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
80 viselője, jogosítva van gyermeke vagyonát számadás nélkül kezelni, halála esetére a gyermek számára gyámot nevezni és valakit a gyermek feletti gyámságból kizárni (Gy. törv. 17. §.). A gyermek személyéről való gondoskodást, különösen a gyermek nevelésének jogát a hivatkozott §. nem sorolja fel az atyai hatalomból folyó jogosítványok között. De abból, hogy a Gy. törv. 2B. §-a a kiskorúnak nevelésére nézve a gyámmal szemben irányadó szabályokat az atyai hatalom alatt álló kiskorúakra is alkalmazni rendeli oly kiegészítéssel, hogy az atya e tekintetben önállóan intézkedik és gyámhatósági felhatalmazásra csak az esetben szorul, ha a tartási ós nevelési költségek fedezésére a gyermek törzsvagyonát is felhasználni kívánná, továbbá abból, hogy a 22. §. szerint a gyermek nevelésének elhanyagolása vagy erkölcsi és testi jólétének veszélyeztetése miatt az atya atyai hatalma megszüntethető, következik, hogy az atyának az atyai hatalommal járó joga és kötelessége a gyermeknek gondját is viselni. Viszont a Gy. törv. 10. §-a mindkét szülőnek egyaránt jogául ós kötelességéül jelenti ki, hogy kiskorú gyermekükre felügyeljenek és mindkettőnek megadja a házi fegyelem jogát, amiből következtethető, hogy a házasság fennállása alatt saját jogán megilleti az anyát is a gyermek nevelésének joga, sőt a házasság felbontása esetében, az atyai hatalom érintetlenül hagyásával, az anyát a gyermek közvetlen gondozásának ós nevelésének joga egyedül is illetheti, ha azt bírói ítélet vagy gyámhatósági határozat reá bizta. Az atyával egyenlő jogúvá az anya még az atyai hatalom megszűnésével sem válhatik. Az atya halálával az anya csak gyámja lehet gyermekének, de csak akkor, ha az atya más gyámot nem nevezett vagy őt a gyámságból ki nem zárta. Őt magát ez a jog halála esetére meg nem illeti. Eg} T ebekben addig, míg új házasságot nem köt, jogállása egyenlő ugyan az atyáéval, de annyiban ingatagabb az atyáénál, hogy míg az atya az atyai hatalmát megszüntető gyámhatósági határozattal szemben jogai oltalma céljából bírói segélyre számíthat, az anya elől az anyai ós gyámi jogaiba visszahelyezése céljából a bírói út el van zárva. A Tj. a szülő és törvényes gyermek közötti jogviszonyt, jelentős eltérésekkel ugyan, de végelemzósben régi és mai jogunkkal megegyezően, abból a/j alapelvből kiindulva szabályozza, hogy gyermeküknek gondját viselni 'a a szülőknek és pedig az atyának és az anyának egyaránt természetadta joguk és kötelességük a gyermek születése percétől addig, amig gondviselésükre rászorul. Ha ez a szülők kötelessége, úgy egyúttal a gyermeknek is joga, hogy míg érdekével nem ellenkezik, ne más, hanem szülei viseljék gondját. Az állam hivatása ekkóp csak az lehet, hogy magáévá tegye és törvény erejével ruházza fel a természet rendjét. Magának az államnak pedig csak az lehet a feladata, hogy közjóléti hivatásánál fogva a gyermeket mint polgárát oltalmába vegye a szülővel szemben is, ha az a természet rendje követelte kötelességét gyermekével szemben nem teljesíti, vagy a gyermek jólétének biztosítása és előmozdítása érdekében hozott törvényeiben reá rótt kötelességeknek meg nem felel. Abból, hogy a törvény elismeri, hogy a szülőknek természetadta joguk és kötelességük gyermeküknek gondját viselni és e célból birtokukban tartani, nem következik okszerűen, hogy a személyük oltalmával kapcsolatos érdekeik képviseletein kívül, anyagi érdekeik képviseletét, jelesül vagyonuk kezelését is a szülőkre kelljen bíznia. Ha az állam ezt megteszi és jogszabállyá emeli, nem a szülő természetes joga előtt hódol meg, hanem a gyermek érdekét
