Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

79 önálló életpálya folytathatásához, saját háztartás vagy gazdaság berendezéséhez tőkével vagy járadékkal hozzájáruljon. Bár kétségtelen, hogy általános szokás nálunk, sőt erkölcsi kötelezettségnek is tartjuk, hogy a szülő férjhez menő leányának társadalmi és vagyoni hetyzetónek megfelelő kelengyét, kiházasítást adjon, sőt azt is, hogy fiát is önálló üzlet, gazdaság vagy háztartás béréndezhetóse céljából anyagi erejéhez képest anyagilag támogassa: a Tj. ennek az erkölcsi kötelezettségnek jogivá tételétől tartózkodott. Amennyiben az adott eset körülményei megkivánják, a szülő a gyermeket megillető illendő eltartás, illetve az önálló keresetre képesítő tanítás költsége címén (154. §.) nagyobb pénzbeli illetve választása szerint természetben való szolgáltatásra is kötelezhető és így ez irányban további intézkedésre úgy sincs szükség Pl. a szinészeti pályára adott gyermeknek a szereplésének megkezdhetésóhez, az önkéntes katona; szolgálatnál szükséges ruházatot eltartás címén köteles a szülő szolgáltatni. Nyomatékosan szól a Tj. álláspontja mellett az a körülmény, hogy jogunk eddig sem kötelezte a szülőt, hogy leányának kelengyét vagy kiházasítást, vagy akár fiának, akár leányának önálló háztartás vagy gazdaság alapíthatása végett tőkét juttasson vagy évjáradékot biztosítson. És a tapasztalat mégis azt igazolja, hogy ezt erkölcsi kötelezettségből a szülők, akik tehetik, többnyire mégis meg szokták tenni, ami azt bizonyítja, hogy ily kötelező szabályra nincs is szükség. Aránylag ritkán előforduló oly esetek miatt, amikor a szülő beteges fukarságában, ridegsógében vagy haragjában jogosulatlanul tagadja meg a gyermektől a segélyt, módot nyújtani, hogy hálátlan vagy kapzsi gyermekek szülőiket keserítsék, hitelüket és anyagi helyzetüket perek támasztásával megrontsák, annál kevésbbó volna helyes, mert óvakodnia kell a törvénynek alkalmat adni, hogy szülő ós gyermek nyilván való szükség nélkül egymással perbe szálljanak. De különben is annak tudata, hogy a gyermek szüleitől csak kórheti, de nem követelheti az anyagi támogatást, csak előmozdíthatja a szülői tekintélynek a társadalom erkölcsi rendjének szempontjából is kívánatos erősbítését. Különben azt, hogy Tj. a kiházasítást, valamint a teljeskorúságra jutott gyermeknek önálló gazdaság berendezése céljából való anyagi támogatását a szülő erkölcsi kötelességének tartja, nem tekinti puszta ajándékozásnak: igazolja a Tj. 325. §-a, amely megengedi, hogy a gyám gyámhatósági jóváhagyással a gyámság alá helyezett teljeskorú szülő vagyonából a gyermek részére önálló háztartás megalapításához vagy fenntartásához, életpálya kezdéséhez vagy kiházasításhoz szükséges tőkét vagy évjáradékot, nyilvánvalóan erkölcsi kötelesség jogcímén, kötelezhessen vagy adhasson, amely tehát az 1218. §. értelmében sem vissza nem követelhető, sem vissza nem vonható, hacsak az nem volt nagyobb a szükségesnél. 2. Bár ez a fejezet a szülő és a kiskorú törvényes gyermek közötti jogviszonyt szabályozza, azok alkalmazást nyernek, amennyiben a törvény mást nem rendel, a törvénytelen származású, a törvényesített, valamint az örökbefogadott kiskorú gyermekekre is. Nevezetesen az utóházasság vagy királyi kegyelemmel törvényesített gyermekekre (102., 11.7. §.), a törvénytelen gyermekre, akinek jogállása anyjával és anyja rokonaival szemben ugyanaz, mint a törvényes gyermeké (213. §.) ós az örökbefogadott gyermekre, aki az örökbefogadással az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállását nyeri (134. §.). 3. Mai jogunk szerint a kiskorú törvényes gyermek atyjának atyai hatalma alatt áll. Hatalmánál fogva az atya kiskorú gyermekének törvényes kép-