Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

78 alkalmazása szintén helyén van. Ezért csak oly gyermek eltartására köteles, akinek életbenlétéről a házasságkötéskor tudomása, volt és akinek az ő eltartására köteles és arra szorítható rokona nincs, vagyis a házasságkötéskor módjában állott tájékozódni afelől, hogy a házasság megkötésével minő terhet kell magára vállalnia és megfontolni, vájjon képes lesz-e a törvény által reá hárított annak a kötelezettségének megfelelni, hogy az anya kiskorú gyermekét úgy köteles eltartani, mintha az saját gyermeke volna. Ez a kötelezettség azonban csak a házasság fennállása alatt terheli őt és csak annyiban, amennyiben- egyéb törvényes kötelezettségeit is számbavéve — saját illendő eltartásának veszélyeztetése nélkül teheti és amennyiben a gyermek saját vagyonából és keresmó^éből nem telik. Vagyis vele szemben csak a 150. §. első mondatának, de nem a másodiknak szabálya is, nyerhet alkalmazást. Az eltartás mértékére nézve azonban reá, illetve a gyermekre nézve a 154. és 155. §-ai épp úgy alkalmazandók, mintha a gyermek saját gyermeke volna. \ HATODIK FEJEZET. Jogviszony a szülő és a kiskorú törvényes gyermek között. 162 — 212. §. I. T. 270-342. §., Ind. I. k. 358-490. 1.; Főelőadmány III. k. 1-131. 1. [I. J. T. IV. k. 902-1032. 1.]; Bizotts. tárgy. I. f. 153-166. 1. [I. J. T. IX. k melléklet] ; II. T. 162-212. §. 1. A Tj. csak a kiskorú törvényes gyermek és a szülő közötti jogviszonyt szabályozza. Teljeskorú gyermek és a, szülő között is keletkezhetnek ugyan jogviszonyok, de azok- nem olyanok, amelyek a gyermek teljeskorúsága okából külön, szabályozásra szorulnának. így pl. a teljeskorú gyermek is rászorulhat szülője gondozására, kötelessége is lehet a szülőnek, hogy reá felügyeljen, de ennek a kötelezettségnek nem a teljeskorú gyermek és szülő között fennálló viszony az alapja, hanem pl. az, hogy teljeskorú gyermekét a szülő, mint rokon, eltartani köteles, vagy mert mint elmebeteg gyermekének gyámja köteles reá felügyelni. A szülőnek mint ilyennek az a joga és kötelessége, hogy gyermekeinek gondját viselje, csak a gyermek teljeskorúságáig tart és azon túl a gyermek már teljesen a maga ura, úgy személyére nézve, mint vagyoni tekintetben. Nem változtat ezen a jogi helyzetén az a körülmény sem, hogy a teljeskorú gyermek szülői háztartásában él és ellátását a szülői házban kapja vagy vagyonát a szülője kezelése alatt hagyta teljes korra jutása után is, vagy később bízta reá kezelését. Nem szorulnak ezek a viszonyok sem az általános jogszabályoktól eltérő szabályozásra, akár kifejezett, akár hallgatag megállapodáson alapuljanak. Vita esetében alig lenne könnyebben megállapítható a köztük fennálló jogviszony tartalma, ha a törvény a szülő és gyermek magatartásából következtethető vélelmek felállítása útján törekednék egyúttal a vitáknak elejét is venni. Pl. hogy külön kikötés hiányában az legyen a vélelem, hogy a szülői gazdaságban a gyermek közremunkálása ingyenes, vagy amit a gyermek a szülő háztartásába a magáéból fordított, annak megtérítését nem kívánja, üizekkel ellenkező vélelmek is megokolhatok volnának. Kis- és teljeskorú. gyermeket egj^aránt érintő kérdést dönt el a Tj. tagadólag, midőn nem kötelezi a szülőt arra, hogy fórjhezmenő leányának megfelelő kelengyét adjon ós akár kis-, akár teljeskorú fiának vagy leányának'