Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
161. §. 77 rajta, de a kötelezett halálával megszűnik az eltartás kötelezettsége is, vagyis nem száll át annak örököseire. Mai jogunk is ezt a szabályt követi. / Ez utóbbi szabálytól eltérő kivételt állapít meg a §. második bekezdése azzal a rendelkezésével, amellyel az örökhagyónak oly eltartási kötelezettségét, amely az ő halálakor elődjével szemben már fennállott, az örökség erejéig átszállítja az örökösére. Nem volna ugyanis igazságos, hogy a felmenő elessék a tartástól, ha az eltartására már elhalálozásakor kötelezve volt ivadéka vagyonát oly valaki örökli, aki maga nem köteles az örökhagyó felmenőjót eltartani. így elesnek a tartástól az elhalt ivadék anyai nagyanyja, ha a hagyatékát az ő apai féltestvére, vagy apai nagybátyja, vagy végintézkedése alapján éppen egészen idegen örökli. De viszont az sem volna az igazsággal megegyeztethető, hogy az előd eltartása megrövidíthesse az örökhagyó házastársának vagy gyermekének eltartáshoz való erősebb jogát, vagy éppen megfossza attól, ha a hagyaték csak az előd tartásának fedezésére volna elégséges. Ezért a §. az átszállást olykóp korlátozza, hogy ha az örökös az örökhagyónak házastársa vagy egyenes ágon rokona, az eltartás kötelezettsége csak annyiban száll át az előd eltartására kötel'ezve volt és elhalt ivadék örökösére, amennyiben ez utóbbinak saját erősebb vagy egyenlő rangú tartási, követelésének sérelmére nincs. Nem szállítja át továbbá az örökösre az örökhagyó eltartási kötelezettségét, amennyiben az örökhagyó által eltartott elődnek van házastársa, vagy elvált házastársa, vagy olyan rokona, aki őt az örökhagyót megelőzően eltartani köteles és az eltartásra szorítható Az ellen, hogy az örökösre hárult eltartási kötelezettség megváltható ne legyen, nem forognak fenn azok az érvek, amelyek a 159. §. ebbeli tilalmát indokolják. Az örökösre nézve a tartási kötelezettség egyszerűen hagyatéki teher, amelynek megfelelő rendezésétől őt eltiltani magának az eltartásra jogosultnak sem volna érdek ébeD. 13. Mai jogunkkal szemben újítást képez a 161. §., amely bizonyos korlá. tozásokkal a férjet feleségének házasságuk kötésekor már megvolt, de nem ő tőle (t. i. nem a férjtől) származó gyermeke (a férjnek mostoha gyermeke) ellátására kötelezi. Ez a rendelkezés igazságos a gyermek érdeke szempontjából és nem méltánytalan a férjjel, a mostoha atyával szemben Ha az anya újra férjhez megy, köteles mint feleség férjét követni (25. §.), a közös háztartásban házi munkákat végezni és férjét keresetében közremunkálással támogatni, sőt életviszonyaikhoz képest önállóan is keresni a közös háztartás szükségleteinek fedezése céljából (29. §.). Házassága következtében tehát nincs módjában, mint addig tehette, hogy gyermekét keresetéből eltarthassa, mert amit keres, azt férje háztartásába kell beszolgáltatnia. A férj akaratához képest esetleg abba kell hagynia önálló keresetét, elveszti özvegyi jogát, özvegyi nyugdíját. Férjhezmenetelóvei tehát gyermeke elveszti eltartóját s így a gyermek eltartása, ha vagyontalan és nincs rokona, aki eltarthatná, a közjótókonyságra nehezednék. Ez nemcsak a gyermekkel szemben volna igazságtalanság, hanem a közérdekbe is ütköznék. Viszont nem méltánytalan a szabály a férjjel szemben, aki tudta, hogy leendő feleségének gyermeke van ós hogy annak kötelessége gyermekét eltartani. Mintegy az anyának a házasságkötés céljából hozott áldozata és a házasság ideje alatt a közös háztartás érdekében kifejtett munkássága ellenértéke gyanánt méltán lehet reá azt a terhet róni, hogy ennek a gyermeknek felnevelésében az anyának segítségére • legyen, szükség esetében pedig a házasság ideje alatt el is tartsa. A férjjel szemben, aki különben is idegen a gyermekhez, a méltányosság
