Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
76 158—160, §. szolgáltatására egyebekben az 1230. §. szabályai irányadók, vagyis a pénzbeli járadékot havonkint, másneműt a járadék tárgyának és céljának megfelelő időközökben előre kell szolgáltatni. 10. Az eltartási kötelezettség megállapításának az a célja, hogy az eltartásra kötelezett annak szolgáltatásával a jogosult életfenntartását lehetővé tegye. Az eltartásra jogosult tehát csak attól az időtől fogva követelheti az eltartást, amelyben tudomására juttatta az eltartására kötelezettnek, hogy számít rá. A megintést megelőző időre ő maga már nem követelhet eltartást, mert életben léte igazolja, hogy magamagát -valami módon tényleg eltartotta s így az eltartására kötelezettnek kötelezettsége csak attól az időtől számítva kezdődhetik, amikor azt azonnal teljesíteni késett. Ez alapon mondja ki a 158 §., hogy az eltartáshoz való jog alapján a multra szóló szolgáltatást vagy a szolgáltatás elmulasztása miatt kártérítést csak attól az időtől fogva lehet követelni, amikor a kötelezett késedelembe esett De ez a kifogás csak az eltartásra jogosulttal szemben érvényesíthető, nem pedig pl. olyannal szemben, aki követelését a megbízás nélküli ügyvitel (1380. §') vagy az alaptalan gazdagodás (1502. §.) jogcímére alapíthatja 11. Az eltartási kötelezettség célját hiúsítaná meg, ha a jogosultarról a jövőre nézve lemondhatna vagy másra átruházhatná. Még ha jelentős ellenérték fejében is tenné azt, többnyire veszélyeztetné a saját életfenntartását is és eltartását a köz jótékonyságra háríthatná. Ezért a 159. §. szerint az eltartáshoz való jogról a jövőre nézve lemondani vagy ezt a jogot másra átruházni nem lehet. Ily tartalmú szerződós tehát semmis. E szabály aló 1 , a Tj. 224. §-a kiveszi a törvénytelen gyermeknek atyja elleni tartási követelését, amely gyámhatósági jóváhagyással megváltható, de az arról való ingyenes lemondás szintén semmis. Nem áll továbbá az elvált nő tartására nézve, amelyről a H. T. 92. §-a szerint a nő lemondhat. Kivételt képez e szabály alól a 160. §. 3-ik bekezdése szerint az örökösre hárult eltartási kötelezettség megválthatása is. A multra követelhető tartási járadékról le lehet mondani és másra is át lehet ruházni. Az első bekezdés szabályából folyik a 2-ik bekezdésé is, amely szerint az eltartásnak előre szolgáltatásával a kötelezett, ha a jogosult ismét eltartásra szorul, az újraszolgáltatás kötelezettsége alól csak az 1270. §. 1. bekezdésében megállapított időre, ha pedig joga volt mint szülőnek a teljesítés időközeit megállapítani, csak a fennforgó körülményekhez mért időre szabadul. A gyámhatóságilag megállapított időközökről külön intézkedni nem szükséges, mert amennyiben azok a szülő által felajánlott időközöknél hosszabbak volnának, feltehető, hogy a gyámhatóság gondoskodni fog arról, hogy az előre szolgáltatott tartási járadéknak a kiskorú időközi eltartására leendő fordítása biztosítva legyen. 12. Az eltartásra jogosult halálával az eltartás céljánál fogva el kell enyésznie az ahhoz való jognak is, valamint a kötelezettnek halálával az eltartás szolgáltatására való kötelezettségének is. De nem enyészhetnek el azok a követelések, amelyeket a multra szóló eltartás vagy szolgáltatása hiányában kártérítés iránt támaszthatók, vagy előre teljesítendő ós a halálozáskor már esedékes szolgáltatásokra vonatkoznak. Ezek a követelések ugyanis mint vagyonértékek a jogosult hagyatékába tartoznak és terhelik a kötelezettnek hagyatékát, mint annak tartozásai. A jogosult örökösei tehát követelhetik azokat a kötelezett örököseitől. Megállapítja ezt a 160. §. 1 bekezdése ós ezzel egyúttal azt is, hogy a jogosult halálával megszűnik a kötelezettsége is, vagyis ily címen a jövőre annak az örökösei mitsem kereshetnek
