Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
157. §. 75 nőnek esetleg épen szülőitől származó hozományán a férjet megillető haszonélvezet miatt annak jövedelméből, esetleg állományából is, ne fordíthasson annyit, amennyi szükséges a szülője eltartására, hanem kénytelen legyen tűrni, hogy a férj a hozomány jövedelmeinek feleslegét esetleg saját rokonának eltartására fordítsa. A 156. §. 1. bek. ennek A T eszi elejét, midőn kimondja, hogy a férjet felesége hozományán megillető jogai nem számítanak annak az eltartásnak megszabásánál, amely a feleséget rokonaival szemben terheli. A §. második bekezdésének szabálya ugyan levezethető volna a Tj.-nak abból az álláspontjából, hogy a szülőnek csak azt a jogot adja a gyermek vagyonán, hogy azt — bár számadás kötelezettsége nélkül — kezelje (189. §.) ; de ez a joga nem azonos a haszonélvezeti joggal. De mert maradhat kezén a gyermek vagyona jövedelmének olyan feleslege, amelyet, — mert arról, hogy miként használta fel, számot adni nem köteles, — tényleg a saját céljaira is fordíthat, vagyis haszonélvezheti, célszerűnek látszott félreérthetetlenül megállapítani, hogy az a körülmény, hogy a szülő gyermeke vagyonát számadás terhe nélkül kezeli, nem jön számításba annak az eltartásnak megszabásánál, amely a gyermeket rokonaival szemben terheli. 9. Joggyakorlatunk szerint az eltartás pénzben csak akkor követelhető, ha a kötelezett annak természetben szolgáltatását megtagadja. A 157. §. az ellenkező álláspontra helyezkedik, mert a jogosulttal szemben nem ritkán annyira méltánytalan az, hogy az őt illető eltartást természetben kapja, hogy azt valójában igénybe sem veheti. A szabály az, hogy az eltartást rendszerint pénzbeli járadékban kell szolgáltatni. Minthogy viszont a tartásra kötelezett is lehet abban a helyzetben, hogy a jogosultat megillető eltartást természetben ugyan kifogástalanul szolgáltatni képes, de pénzjáradókban szolgáltatása gazdasági erejét meghaladná és súlyos károsításával járna: a §. 2. bekezdése megadja a kötelezettnek azt a jogot, hogy fontos okból az eltartásnak más módon való szolgáltathatását követelhesse. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyedül a kötelezett érdeke szempontjából fontos ok volna kizárólag irányadó a kérdés eldöntésénél, hanem csak olyan, amely nincs merő ellentétben a jogosultnak érdekeivel. Csupán a szülőnek nem kell fontos okot igazolni. A 3. bek. szerint a szülő maga határozhatja meg ,hogy nőtlen vagy hajadon gyermekének az eltartást mikép és előre mily időközökben szolgáltassa. Nehogy azonban a szülő ezzel a jogával visszaélhessen, viszont az eltartásra jogosult gyermek érdekében is fontos okból a bíróság és ha a gyermek kiskorú vagy gyámság alá van hetyezve, a gyámhatóság a szülő rendelkezésén változtathat. Ez a változtatás az eltartás módjára nézve okszerűen csak az lehet, hogy a természetben szolgáltatni ajánlott eltartás helyett a szülő annak pénzbeli járadékban szolgáltatására köteleztetik, mert ha a kötelezett azt pénzbeli járadékban kívánja szolgáltatni, az 1. bek. szabályaval szemben természetben való szolgáltatásra nem kötelezhető. Fontos ok lehet az eltartás természetben szolgáltatásának visszautasítására, bár az különben nem is volna kifogásolható, hogy azt a jogosult más jelentős érdekének sérelme nélkül nem fogadhalja el.. Pl. a szülők házasságának felbontása következtében az airyja gondviselése alá került gyermek eltartásának természetben való szolgáltatását hiába ajánlaná fel az atya, mert ez a gyermeknek anyjától való eltávolításával járna. A másik változtatás a szülői elhatározásnak azon a részén tehető, amely az eltartásnak mily időközökben előre való szolgáltatására vonatkozik. E változtatásnak természetesen csak a gyermek jövőbeli eltartásának veszélyeztetése nélkül lehet helye. A §. 4-ik bek. szerint az eltartás 10*
