Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

11^—119. §. 57 kezdődik. De az. atya halála után bekövetkezett törvényesítést olyannak kell tekinteni, mintha még az atya életében történt volna. Csak ez teszi lehetővé, hogy a törvényesített gyermek a törvényesítő atya után a törvény alapján örökölhessen is. Maga az elv egyébiránt okszerű következménye a 108. §-ban elfoglalt annak az álláspontnak, hogy a gyermek az ott felsorolt feltételek alatt az,atya halála után is törvényesíthető. 13. Mai jogunkkal, amely a királyi kegyelemmel törvényesített gyermeket a törvényesítő atya valóságos vérszerinti törvényes gyermekének tekinti, teljesen megegyező a 117. §-nak az a rendelkezése, hogy a gyermek törvényes gyermekké lesz. Amiből következik, hogy a törvényesítós az atya és a gyermek között rokonságot alapít. 14. Ez a rokonság azonban kiterjed a törvényesített gyermek ivadékaira is. Ellenben nem terjed ki az atya rokonaira, kivéve az atyának olyan ivadékát, aki szintén a gyermek anyjának ivadéka és törvényesítés útján lett az atyának ivadókává. Ekkóp a törvényesítés következtében egy anyának ugyanegy atya által törvényesített gyermekei atyai ágról is testvérekké válnak s ők, valamint ivadékaik a törvényesítő atya rokonaivá lesznek, de a nélkül, hogy az atya más ivadékaival vagy egyéb egyenes vagy oldalágon rokonaival rokonságba jutnának. 15. A Tj. 117. §-ának abból a szabályából, hogy a törvényesítóssel a gyermek törvényes gyermekké lesz, az következik, hogy a királyi kegyelem útján törvényesített gyermek a törvényesítő atyához is ugyanabba a családjogi viszonyba jut, mint a törvényes gyermek, anyjához és anyai rokonaihoz való viszonya azonban, minthogy közöttük a törvényes rokonsági kapcsolat már előbb is megvolt, nem változik. E következmény alól a Tj. 119. §-a a szülői jog tekintetében kivételt állapít meg. A törvényesítő atya és a törvényesített g}

7

ermek anyja között ugyanis nem állván fenn házassági kapocs, a törvényes gyermekre vonatkozó azt a szabályt, hogy a szülői jog mind a két szülőt egyaránt megilleti (167. §.), ebben az esetben alkalmazni nem lehet. De nem felelne meg a szülői jog megosztásának a házassági életközösség megszűnte esetére vonatkozó szabálya sem (168. §.), mert a kir. kegyelemből való törvényesítós a gyermek családi viszonyaiban ettől lényegesen eltérő állapotot teremt, amennyiben célja éppen az, hogy a gyermeket a törvényesítő atya családi körébe juttassa. Hinnék csak az felel meg, ha a gyermek egészen a törvényesítő szülői jogkörébe jut s anyjának szülői joga felette megszűnik. A törvényes vagyonkezelő és képviseleti jog csupán járuléka lévén a szülői jognak, azzal, hogy az anya a törvényesítés következtében elveszti szülői jogát, okszerűleg együtt jár törvényes vagyonkezelő és képviseleti jogkörének elvesztése is, amely róla a szülői joggal együtt a törvényesítő atyára száll át. Ezt külön kifejezni azért kell, mert az általános szabályt megállapító 206. §. (v. ö. 181. és 200. §.) erről az esetről nem rendelkezik. Az anya szülői joga csak akkor éled fel, ha a gyermek eltartása reá hárul, a tövónyesítő atya szülői joga pedig megszűnt vagy szünetel. Meghagyja azonban a Tj. az anyának a gyermekkel való érintkezés jogát, amelynek módját és korlátait szükség esetében a gyámhatóság állapítja meg, amelytől a gyermek nyilvánvaló érdekében az anyát el is tilthatja. Nem volna ugyanis méltányos az anyával szemben, akár beleegyezésével, akár akarata ellenére történt a törvényesítés, hogy még a gyermekével való érintkezés természetes jogát is elveszítse. Bizonyára ennek tudatában az anya sok esetben vonakodnék a törvónyesítéshez hozzájárulni, úgy, hogy ellenzése Képvh. iromány. 1910—1915. XXX1L kötet. . 8