Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

58 m. §. esetleg a gyermek érdeke ellenére a törvényesítést meg is hiúsíthatná. Módot is nyújt a törvény annak megelőzésére, hogy az érintkezés jogával a gyermek kárára vissza ne élhessen, midőn szükség esetében annak korlátozását, sőt kizárását éppen a kiskorú gyermek pártfogójára; a gyámhatóságra bízza. Az anya szülői jogának feléledése nem vonja maga után a törvényes vagyonkezelő és képviseleti jognak az anyára visszaszállását; mert a törvényesített gyermek szülői között nem állván fenn házassági viszony, őt megváltozott családi állásában minden vonatkozásban az anya felügyelete és szülői jogköre alá visszahelyezni nem volna helyes. NEGYEDIK FEJEZET. Örökbefogadás. 120—147. §. I. T. 221-248. §.; Ind. I. k. 303-336. 1.; Főelőadm. II. k. 389-451. 1. [I- J. T. IV. k. 646-708. L]; Bizotts. tárgy. I. f. 114-141. 1.^1. J. T. IX. k. melléki.]; II. T. 120-147. §. Az örökbefogadás hazai jogunknak már régi intézménye. Régebben azonban voltakép öröklési szerződés volt, amelynek célja az volt, hogy királyi jóváhagyással az örökbefogadó ősi javaiban biztosítsa az örökösödést az örökbefogadott számára, de nem az, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen. Még mai joggyakorlatunk is azt tartja, hogy az örökbefogadás lényegében öröklési szerződés, mert oly örökbefogadó szerződés kormányhatósági jóváhagyást nem nyerhet, amely az örökbefogadottnak a törvényes öröklést nem biztosítja. Ellenben a gyámi törvény 15. és 36. §-a nyomán létrejöhet olyan örökbefogadás, amely az örökbefogadót a vérszerinti szülőt megillető családi jogokból kizárja, illetve utóbbit e külön jogaiban érintetlenül hagyja. A Tj. az örökbefogadás intézményét azzal a tartalommal tartja fenn, hogy annak igazolható czólja csupán az lehet, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között a szülő és gyermek közötti viszonnyal lehetőleg felérő családi kapcsolatot létesítsen. Es pedig egyrészt azért, hogy gyermekre vágyódóknak módot nyújtson, hogy otthonuk komorságát a gyermeki lélek derűjével eloszlathassák; elöregedvén, a gyermek támaszuk legyen gazdaságukban és beteg állapotukban, jövedelmük feleslegét reá fordítva oly gyermek felnevelésére, aki arra rászorul, élvezhessék a jótetteikért várható jutalomkép a gyermek háláját ós legyen valaki, akire fáradságuk és szorgalmuk gyümölcsét majdan azzal a megnyugvással hagyhassák, hogy az nevüket is viselve, azt meg is fogja becsülni. Másrészt módot nyújt, hogy elhagyott, elárvult szegény gyermekek legalább is megfelelő eltartásban, jövőjüket biztosító nevelésben részesülhessenek, sőt nem ritkán jólétre és igen fényes anyagi helyzetbe juthassanak. Ez a közérdeknek is megfelel, mert leveszi a gyermek eltartásának terhét az állam, a társadalom, a szülők, a nagyszülők válláról, és így megkönnyíti mindezeknek, hogy más reászoruló gyermekek részére nyithassák meg anyagi segítségük forrásait. 1. Az örökbefogadás korlátlan megengedése azonban igen könnyen a házasság intézményének a rovására szolgálhat, mert az ágyasságban élőknek lehetővé tenné, hogy a közérdek szempontjából kívánatosabb és a gyermeknek kedvezőbb jogokat nyújtó utóházasság vagy kir. kegyelemmel való törvénye-