Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

109—111 §. 85 5. A 109. §. ahhoz, hogy a gyermek törvényesíthető legyen, szükségesnek jelenti ki, hogy a törvényesítésóbe a gyermek maga beleegyezzék, bármily kétségtelen legyen is, hogy valóban az kívánja törvényesíteni, akitől fogantatott. Nem azonosítható az ő helyzete a törvényes gyermekével, aki nem támadhatja meg törvényességót, vagy az utóházasság által törvényesített gyermekével, aki a szülői házassága következtében beállott törvényesítését vissza nem utasíthatja. Ha ő maga a törvénytelen állapotát nem akarja felcserélni azzal, amelybe a törvényesítés juttathatná, amire esetleg nagy oka lehet, ha más nem, az anyjához való ragaszkodása: akkor a törvény nem kényszerítheti a gyermeket reá, nehogy azzal, amit kedvezményül szánt neki, szerencsétlenné tegye. De mert a törvényesítést általában a gyermek érdekében szokták kérni és megadni, mégis gondoskodni kell arról, hogy ha a gyermek koránál vagy elmebeli állapotánál fogva vagy nem képes belátni, hogy a törvényesítés a javára szolgál, vagy akaratnyilvánításra képtelen, vagy az nem tekinthető öntudatosnak vagy szabadnak, az ő beleegyezése a saját érdekében, mert a törvényesítés többnyire javára szokott szolgálni, pótolható legyen. E célból intézkedik úgy a javaslat, hogy az esetben, ha a gyermek szerződőkóptelen, elmebetegség miatt gyámság alá helyezték, vagy ha életének 14-ik évét még be nem töltötte : helyette a beleegyezést gyámhatósági jóváhagyással törvévónyes képviselője adhatja meg. Kiskorú vagy elmegyengeség miatt gyámság alá helyezett gyermek nem képes mindig átlátni, vajjon a látszólagos jó szándók mögött nem lappang-e az ő érdekével ellenkező haszonlesés, nem válnók-e kárára valamely" okból a törvényesítés? Ezért a Tj. szükségesnek tartja, hogy az ily gyermek beleegyezéséhez törvényes képviselője is hozzájáruljon és azt a gyámhatóság jóváhagyja, számítván arra, hogy ezek hivatásuknál fogva megítélhetik, vajjon a törvényesítés valóban fogja-e a gyermek javát szolgálni. Nincs semmi ok azonban a gyámhatósági jóváhagyást is kívánni, ha a gyermek törvényes képviselője az anyja vagy az anyai nagyszülők. Meg lehet bennük bízni, hogy legkevésbé fognak ilyen ügyben a gyermek érdeke ellenére eljárni. 6. A 110. §. a gyermek beleegyezésére nézve — figyelemmel jelentőségére — a közokiratba foglalást, annak visszavonhatatlanságát és az atyával vagy azzal a hatósággal szemben kijelentését, amelynél a tör vény esítésórt a kérelmet elő kell terjeszteni, szabja meg. 7. Alii. §. arról gondoskodik, hogy az esetben, ha az atyának vagy a gyermeknek törvényes képviselője a 107. és 109. §. szerint szükséges hozzájárulást vagy a beleegyezést megtagadja, azt a gyámhatóság pótolhatja, mert a gyermek érdekében meg nem engedhető, hogy a törvényes képviselőnek alaptalan ellenzése miatt meghiúsuljon a törvényesítés. Mégis a Tj. helyénvalónak látta a gyámhatóságot arra figyelmeztetni, hogy az anyának mint törvényes képviselőnek hozzájárulását csak akkor pótolja, ha a törvényesítés elmaradása a gyermek érdekeivel számottevő mértékben ellenkeznék. Kíméletet érdemel az anyai szeretet. Csak a gyermek életbevágó érdeke igazolhatja háttérbe szorítását. 8. A 112. §. megkívánja, hogy a törvényesítés iránti kérelemre meghallgattassók az anya és az atya felesége, de az előző csak akkor, ha a gyermek kiskorú, szerződőkóptelen vagy elmebetegség vagy elmegyengeség miatt gyámság alá helyezték. Ellenzésük azonban a fentebb (v. ö. a. 105. §. indokolását) már kifejtett okokból nem állhatja útját a törvónyesítésnek. Ezért, meghallgatásuk sem kötelező, ha tartósan gátolva vannak nyilatkozni vagy ismeret-