Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
54 108. §. szándéka komoly és megfontolt legyen. Nincs, aki ezt helyette tehetné, mert csak maga tudhatja, vájjon a gyermek lehet-e az ő vére ós mi szándéka van vele. Méltán lehet azonban tartani attól, hogy a kiskorú kellő tapasztalat hiánya miatt vagy meggondolatlanságból vagy épen könnyelműen ragadtatja magát ily kórelem előterjesztésére, a gyámság alá helyezett ós többnyire könnyen befolyásolható elmegyenge pedig esetleg nem helyesen ítéli meg a tényállást és cselekménye következményeit. Ezért a 107. §. második bekezdése érdekeik oltalmául megkívánja, hogy kérelmükhöz törvényes képviselőjük is hozzájáruljon és azt a gyámhatóság is jóváhagyja. Tékozlás vagy iszákosság miatt gyámság alá helyezett atyára nézve ezek az aggályok kevésbbó forognak fenn, miért is a Tj. ezek kérelméhez törvényes képviselőjük hozzájárulását nem kívánja meg, miből önként foly, hogy a gyámhatóság jóváhagyására nincs szükségük. 4. A gyermeknek a törvényesítéshez fűződő nagy érdekei kívánhatják azt, hogy a törvónyesítés az atya halála után is lehetővé tétessék, ha egyébként kétségtelen, hogy ez az elhalt atya akarata volt. Azért a fennálló gyakorlatban is az atya halála után akár az anya, akár a gyermek kérelmére is helyt adnak a tör vény esítésnek, ha kétségtelenül megállapítható, hogy az atya a gyermeket a magáénak elismerte ós törvényesíteni kívánta s ebben csupán közbejött halála akadályozta meg. Azzal a szemponttal, hogy a törvónyesítés kérése és a gyermek elismerésére vonatkozó nyilatkozat az atyának legszemélyesebb ügye s mint ilyen érvényesen csakis az ő akaratelhatározásából fakadhat, nem áll ellentótben az, ha a törvény a törvényesítést az érintett esetben az anya vagy a gyermek kérelmére is megengedi, mert az, hogy ez az elhalt atya kétségtelen alakban kifejezett akaratának megfelel, a törvényesítésnek ebben az esetben is előfeltétele s az anya vagy a gyermek a törvónyesítés kérésével tulaj donképen csupán az atya akaratának végrehajtóiként jelentkeznek. A személyes jellege az atya törvényesítési akaratának csupán azt követeli meg, hogy a törvény a visszaélések lehetősége ellen megfelelő biztosítékokat állapítson meg. A Tj. 108. §-a erre való tekintetből a fennálló gyakorlat nyomán elvben helyt adva annak, hogy a törvénytelen gyermek kivételesen az atya halála után az anya vagy a gyermek kórelmére is törvényesíthető legyen, ezt attól teszi függővé, hogy az atya a gyermek elismerését ós azt, hogy törvényesíteni kívánta, végleges komoly elhatározásra következtetést engedő s kétségeket e részben kizáró formában jelentette ki. Ilyennek a Tj. csak az írásbeli végintézkedésben vagy közokiratban tett kijelentést fogadja el; mert a szóval vagy közönséges magánokiratban tett nyilatkozat nem lenne megbízható bizonyítéka egy perfekt, végleges akaratelhatározásnak, tekintve különösen, hogy a törvényesítést az atya maga is csak közokirati formában kérhette, volna. Hasonló okokból mint az atyáéra, az anya kérelmére is meg kell kívánni a közokiratba foglalás formáját, valamint azt is, hogy a nyilatkozatot a kérelmező maga tegye, hogy az sem feltételhez, sem időhöz köthető ne legyen. A kiskorú vagy elmegyengeség miatt gyámság alá helyezett anya kérelmére nózve törvényes képviselői hozzájárulást ós gyámhatósági jóváhagyást kívánni megokolatlan volna, mert az anyára nézve akkor, mikor ő is kérheti a törvényesítést, az már nem járhat az ő szülői jogait csökkentő vagy csorbító következményekkel. A gyermek kérelmére ugyanazok a szabályok állanak, amelyek a gyermek beleegyezésére, midőn törve-, nyesítésót az atya vagy az anya kéri.
