Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

106-107. §. 53 pedig csorbítja özvegyi örökösödési jogait. Az anya meg éppen elveszti szülői jogaival együtt magát a gyermeket. De fontolóra véve azt, hogy a gyermeknek többnyire életbevágó nagy érdeke az, hogy atyja törvényesítse, csak kivételesen, a feleség vagy az anya érzelmeinek vagy érdekeinek csak igen súlyos, a gyermek érdekét aránytalanul meghaladó súlyos sérelme esetén lehetne a feleség vagy az .anya ellenzését a törvényesítést gátló hatállyal felruházni. Nem volna helyes tehát beleegyezésüktől függővé tenni a törvényesítés hatályát. Nem szólva azokról az esetekről, midőn a beleegyezés már fizikai okokból (ismeretlen tartózkodás, betegség) nem volna megszerezhető, nem ritkán a közömbösség, a bosszúvágy, a sértett hiúság, sőt haszonlesés is, az anyánál a gyermek elvesztése miatt való fájdalom lehetnek rugói a feleség vagy az anya ellenzésének. A Tj. (112. §.) eléggé számol a kíméletet kivánó szempontokkal, midőn a törvényesítés kérelmére nézve az atya feleségót is, ós ha a gyermek kiskorú, szerződőképtelen vagy elmebetegség miatt gyámság alá van helyezve, az anya meghallgatását rendeli el. Van ekkóp módjuk igazolni, hogy a gyermek törvényesítése csak az ő jelentős érdekeik és kiválóan tiszteletreméltó érzelmeik méltánytalan sérelmével járna. Joggal lehet megbízni abban, hogy a királyi elhatározásnál nem maradnak figyelmen kívül a törvényesítés ellen szóló aggályok vagy általa okozható sérelmek. 2. A 106. §. szerint a törvényesítést az atya kérheti, vagyis csak az, aki a gyermek fogantatása idejében az anyával közösült s így a gyermek atyjának vélelmezhető, Az anya ellenkező állítása, vagy az a tény, hogy az anya a gyermek fogantatása idejében mással is közösült, sőt az a körülmény, hogy a gyermek természetes atyja gyanánt a gyermek eltartására bíróilag már más köteleztetett, vagy más valaki a gyermeket a magáénak elismerte: a legfelsőbb elhatározásra számottevő befolyást gyakorolhatnak, de a törvónyesítósnek útját nem állják. A lényeges az, hogy a kérelmező a gyermeknek atyja lehet és hogy erről maga is meg legyen győződve, magáénak vallva a gyermeket. Az, hogy ebben a meggyőződésében tévedett, nem érinti a törvényesítés hatályát (115. §.). A gyermeket magáénak elismerő nyilatkozat és a törvényesítés komolyságának ós kétségtelen voltának biztosítása céljából szükségesnek mutatkozik, hogy az elismerést is tartalmazó kérelem közjegyzői okiratba foglaltassák. A kórelemnek határozottnak kell lenni. Nem köthető sem feltételhez, sem időhöz, mint maga a törvényesítés sem lehet feltételes. 3. A 107. §. értelmében a törvényesítést az atya csak maga kérheti. Ez természeténél fogva olyannyira személyes ügye, hogy csak ő személyesen és helyette más nem teheti meg a nyilatkozatot, amelyben a gyermeket tőle íogantatottnak elismeri és törvényesítósére irányuló komoly szándékát kijelenti. Ezért szerződőkóptelen állapotban tett ily nyilatkozata hatálytalan. De hatálytalan a kérelme akkor is, ha elmebetegség miatt gyámság alá helyezték, mert bár a gyámság alá helyezéssel nem jár együtt feltétlenül a szerződőképtelenség (710., 713. §.), veszélyes volna az állandó családi viszony létesítését célzó törvényesítés hatályát függővé tenni annak a körülménynek vizsgálatától, vájjon az elmebetegség miatt gyámság alá helyezett ós joggal szerződőkóptelennek védelmezhető kérelmező valóban ilyen volt-e? • ' . • Az a körülmény, hogy az atya még kiskorú vagy őt elmegyengeség miatt gyámság alá helyezték, egymagában nem lehet akadálya annak, hogy törvénytelen gyermekét a magáénak . elismerhesse ós törvényesítése iránti