Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

52 105. §. II. Törvényesítés a király kegyelméből. A Tj. fenntartja a királyi kegyelemmel való törvényesítésnek hazai jogunkban eddig is meglevő intézményét. A törvénytelen gyermekek számának csökkentésére alkalmas intézmény fenntartását a közérdek is, de főleg a törvénytelen gyermek érdeke indokolja. E szempontoktól indíttatva a Tj. elejti eddigi jogunknak azt a korlátját, hogy a törvényes gyermekek és más törvényes örökösök akarata ellenére a királyi kegyelem által való törvé' nyesítésnek nincs helye (Hk. I. r. 108. cím), továbbá, hogy olyan törvénytelen gyermek, aki utóházassággal nem törvényesíthető, királyi kegyelemmel se legyen törvényesíthető. Az első korlát elejtését az indokolja, hogy még a törvényesítő ivadékainak sincs, annál kevósbbó lehet egyéb rokonainak oly szerzett joguk, amelynek alapján joguk lehetne gátolni a törvényesítő atyát, hogy gyermeke vagy a meglevőknél több gyermeke legyen és hogy vagyona felett szabadon rendelkezzék. A másik korlát elejtése pedig azon a megfontoláson alapszik, hogy a gyermekkel. szemben méltánytalan volna, ha azt a jogállást, amelynek .utóházasság útján való megszerezhetését a törvény a közérdekkel ós a jó erkölcsökkel megegyezőnek tartja, nem szerezhetné meg a. király kegyelméből, ha szülei házasságkötését természeti vagy erkölcsi okok gátolják. 1. Ehhez képest a 105. §. értelmében a király kérelemre kegyelemből a törvénytelen gyermeket az érintett korlátokra tekintet nélkül törvényesítheti, vagyis annak, akitől fogantatott, törvényes gyermekévé nyilváníthatja. Lényeges kellék, hogy a gyermek törvénytelen legyen. Nem törvényesíthető ^. tehát az, akinek a törvónyesítést kérő természetileg az atyja ugyan, de a törvényes származásról szóló szabályok értelmében másnak törvényes gyermeke, habár csak annak következtében is, hogy törvényes atyja nem élt a .megtámadás jogával, vagy ehhez való jogát elvesztette. Viszont az utó, házasság által, vagy királyi kegyelemmel már törvényesített gyermek — bár tényleg törvénytelen születésű — szintén nem törvényesíthető- másnak a kórelmére, mert a korábbi törvényesítés igazolja, hogy a gyermek mástól, ós nem a kérelmezőtől fogantatott, vagyis a törvénytelen gyermeknek nem ő az atyja. A királyi kegyelem gyakorlásának azonban nem állja útját, hogy a töi'vónytelén gyermek másnak örökbefogadott gyermeke, mert az örökbefogadás az örökbefogadott családi származásán nem változtathat. Az sem, akadály, hogy a gyermek utóházassággal is törvényesíthető volna. A körülményektől íügg, hogy adott esetben, a kegyelem gyakorlásánál ez a szempont döntő lehet-e. Ha bizonyos, hogy az utóházasság megkötése az atyától méltányosan nem követelhető, mert pl. az anya erkölcsileg elzüllött, másnak az ágyasa, a házaséletet kizáró, vagy az atya egészségét is veszélyeztető betegségben szenved, vagy az atya személyes viszonyainál fogva nem köthet az anyával házasságot, nem volna helyes, hogy a törvény ilyenkor is kizárja • vagy általában a házasság megkötésének fizikai lehetetlensége esetére szorítsa a királyi kegyelem gyakorolhatását. Nem minden alap nélkül emelhető kifogás a Tj.-nak különben a mai mai joggal teljesen megegyező az ellen az álláspontja ellen, hogy a törvényesítés törvényes feltótelekép nem kívánja meg a törvényesítő atya feleségének és a törvénytelen gyermek anyjának a beleegyezését. A törvényesítés ugyanis érzékenyen érintheti a feleség érdekeit, ha esetleg férjének az ő házastársi jogai súlyos megsértését jelentő házasságtörésóből származott gyermeket közös otthonukba befogadni kényszerül, a férje halála esetére