Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

102—104. §. 51 okoltnak a házassági intézmény oltalma szempontjából, mert arra elégségesek a házassági és a büntető törvény rendelkezései. Csak olyan házasság törvényesítheti a törvénytelen gyermeket, amelyet az anya gyermeke atyjával kötött, vagyis azzal, akivel a gyermek fogantatása idejében közösült (103 §.). Az atya elismerése az anya elismerése kapcsán sem döntő, mert állításuk valótlanságát annak, akinek valamely érdeke függ a gyermek törvénytelenségétől, jogában áll követelhetni a gyermek törvénytelenségének megállapítására indítható per útján. A férj elismerése ekkép csak — kétségkívül erős — bizonyítékot szolgáltat a gyermeknek tőle való fogantatása mellett. A Tj. 103. §-a a gyermek éredkében ezt a bizonyítékot törvényes vélelem formájában szolgáltatja a gyermeknek, midőn rendeli, hogy a közösülést vélelmezni kell, ha a férj a gyermeket magáénak elismerte; a férjjel szemben pedig valónak kell tekinteni a közösülést, ha a gyermeket születése után közokiratban ismerte el a magáénak. Miből következik, hogy míg a törvényes gyermek törvényes voltát, ha nem is volna a férj vére, csak a férj támadhatja meg, az utóházassággal törvényesített gyermek törvényesítését annak igazolásával, hogy a férjnek az az elismerése, hogy a feleségének törvénytelen gyermeke tőle fogantatott, valótlan, megtámadhatja bárki, tehát maga a gyermek is. Nem állanak meg ez ellen a szabályozás ellen azok az érvek, amelyek miatt a Tj. mindenkitől és így magától a gyermektől is megvonta a jogot, hogy a törvényes gyermek törvényességót megtámadhassa, ha a férj azt meg nem támadta. E részben más-más szempont alá esik a törvónye's meg a törvényesített gyermek jogállásának biztosítása. Az előbbinél arról van szó, hogy annak a legmegbízhatóbb vélelemnek dacára, hogy ő valóban anyja férjének vére, ebből a kedvező jogállásából való kimozdítására, a legközvetlenebb érdekelten — a férjen — kívül más is jogosítva legyen-e? Az utóbbinál, hogy egy valóban törvénytelen gyermeket pusztán a férj elismerése alapján, hogy tőle fogantatott, be lehessen-e csempészni a férj családjába, mert ezt jelentené az, ha a férj puszta elismerése elég volna a gyermek egész családi állásának megváltoztatására, elvonva a gyermeket saját családjától. Viszont az sem eshetik erkölcsi szempontból kifogás alá, hogy a gyermek szabadkozhassak az ellen, hogy oly család vérszerinti tagjául tekintsék, amelynek valóságban nem a vére. Nem ritkán anyagi, társadalmi jelentős érdeke sérelmével is járhatnai törvényesítése. Nem volna tehát helyes, hogy a saját kárára törvényesíttessék akkor is, mikor a törvényesítés anyagi jogi feltétele hiányzik. Különben ez a mai jogunk álláspontja is. Bár ugyanis az állami anyakönyvekről szóló 1904. évi XXXIII. t.-c. lehetővé teszi, hogy a törvénytelen gyermeknek szülői utólagos házasságával bekövetkezett törvényesítése megelőző vizsgálat után az anyakönyvben feljegyeztessék, mégis valamint ez a feljegyzés ellenbizonyítással megdönthető, a törvényesítés megállapítása is per útján szorgalmazható mindenki által, akinek a törvényesítés meg- vagy meg nem történtétől valamely jogO|3 érdeke függ. A Tj. 104. §-ának az a rendelkezése, hogy az utólagos házasság törvényesítő ereje kihat a gyermek ivadékaira is ós pedig akkor is, ha a gyermek a, házasság megkötése előtt meghalt, okszerű folyománya azon szempontnak, hogy a törvénytelen gyermek családi állapotában a törvónyesítéssel beálló változásnak egységesen ki kell terjednie minden utódára, még ha a törvényesítés bekövetkeztének időpontja, tehát a házasság megkötése előtt születtek is. Kifejezetten kell ebben az irányban rendelkezni, különösen az utólagos házasság megkötése előtt meghalt gyermekre nézve, akire a törvényesítés beállta különben kétséges maradna. 7*