Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

44 92. §. érdekében a vélelem csak úgy áll, ha a férj meghalt és a gyermek törvényességét meg nem támadta, mert feltehető, hogy a férj, ha nem tartja tőle fogantatottnak, élt volna a megtagadás jogával, ha pedig nem él ezzel a joggal, arra kellő oka lehet. A gyermek és az anya érdeke és a férj vélelmezhető akarata a vélelem fentartását a férj halála esetére eléggé megokolják. Ekkép a férjjel szemben, ha a gyermek születésekor életben van, a vélelem nem érvényesíthető, megtámadási keresete nem erőtleníthető meg egyedül a vélelem kifogásával. De ha a férj meghalt és a gyermek törvényességét meg nem támadta, a vélelem a gyermek törvényessége mellett szól. Ami a vélelem erejét illeti, az annyiban döntő, hogy csupán annak bizonyításával rontható le, hogy a fogantatási időben az anya és a férj nem közösültek. A valószínűség bizonyítása nem elég. Feltétlen bizonyosság szükséges. Ilyen lehet a közösülés lehetetlensége, távollét vagy a közösülóshaz szükséges szerv hiánya. Az anya bevallott házasságtöróse, a gyermek apjául másnak általa való megjelölése, a gyermek fejlődési fokára, színére, jellemző hasonlatosságokra támaszkodó szakértői vélemény alapján a vélelem meg nem erőtleníthető, még ha mindezek bizonyításával valószínűnek is mutatkozik, hogy más és nem a férj az atyja a gyermeknek. Szóval: a törvényes származás vélelmével szemben az exceptio plurium constupratorum nem érvényesíthető. Eltér a Tj. mai jogunktól, midőn törvényesnek ismeri el a gyermeket akkor is, ha a házasság semmis vagy megtámadás következtében érvénytelen, tekintet nélkül arra, vájjon a szülőknek legalább egyike a házasság megkötésekor a házasság érvényessége tekintetében jóhiszemben volt-e. A házassági intézmény védelme szempontjából ugyanis nem szükséges a gyermeket esetleg meglett koráig birt társadalmi állásától megfosztani és őt szülői hibájáért órdemetlenül, súlyosan lakoltatni. Az erkölcsi rend szempontjának eleget tesz a törvény akkor is, midőn az érvénytelen házasságból származott gyermeket is törvényesnek ismeri el. Mindaddig ugyanis, míg a házasság semmisnek vagy érvénytelennek nem nyílváníttatik, a H. T. 46. és 67. §-ai értelmében azt nem lehet érvénytelennek tekinteni. A szülőknek az erkölcsi rendbe ütköző vétkük pedig eléggé megtoroltnak tekinthető házasságuk érvénytelenné nyilvánításával; épen nem igazságos, hogy az ártatlan gyermekeknek is szenvedniök kelljen miattuk. Még bigamiából vagy vérfertőző bűnösségből származó gyermekekre nézve sem volna indokolt a kivétel; mert ezek az esetek úgyis ritkán fordulnak elő és ha mégis előfordul kivételesen ily eset, a közérdek inkább az eset titokban maradását kívánja, mintsem az ártatlan gyermeket is megbélyegző nyilvánosságra hozatalát. 2. Az az idő, amely a gyermeknek anyja méhében teljes kifejlődéséhez szükséges, az orvosi tudomány megállapítása szerint nem egyforma minden gyermeknél. A legrövidebb idő, amely életképes gyermek fejlődéséhez szükséges, 180 teljes nap, de eltarthat a fejlődós 302 teljes napig, sőt még ennél is hosszabb ideig. Mai jogunkban a bírói gyakorlat felfogása szerint életképes gyermeknek legalább a születését megelőző 181-ik napon kellett fogantatnia, de a házasság megszűntétől számított 300-ik napon született gyermek is a férjtől fogantathatott. A Tj. 92. §-a a gyermek érdekében csak a fogantatási idő legrövidebb tartamát állapítja meg ellenbizonyítást kizáró hatállyal, ellenben a fogantathatás leghosszabb határidejét nemcsak a 302-ik napig bezárólag terjeszti ki, de a gyermek törvényessége érdekében, támaszkodva az orvosi tudománynak arra a tapasztalatára, hogy a terhesség 302 napnál is tovább