Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

45 tarthat, megengedi annak bizonyítását is, hogy a gyermek a születése napját megelőző háromszázkettedik napnál korábban fogantatott. A fogantatási idő a gyermek születése napját megelőző 181-ik és 302-ik nap közötti idő, mindkét határnap hozzászámításával, vagyis a gyermek fogantatása és születése között legalább 180 teljes napnak kellett eltelni, hogy a gyermek törvényesnek és a házasság megszűnésétől számított teljes 302 napnak, hogy törvénytelennek legyen tekinthető. A 92. §. második bekezdése a megelőző §. alapján előállható félreértés eloszlatására szükséges. • Természeti lehetetlenség ugyanis, hogy a nő terhes állapotában végrehajtott közösülés következtében újra teherbe juthasson. A korábbi szülést vagy elvetólést megelőző idő tehát a később született gyermek fogantatási idejébe be nem számítható. Például, ha a nő férje halálát követő egy hónap múlva szült vagy elvetélt, a férj halála után 8 hónapra született gyermek nem ismerhető el az elhalt férj gyermekének, mert fogantatási ideje már oly időszakba esik, mikor a férj már nem volt életben. 3. A házasság fennállása alatt vagy megszűntétől számított 302 napon belül született gyermek törvényességét csak a férjnek van joga megtámadni (93. §.). Mig tehát a férj meg nem támadta vagy meg nem halt, mielőtt megtámadási joga megszűnt volna: az ily gyermek törvénytelen származását senki sem vitathatja. Magától értetik, hogy a 302 napon túl született gyermek törvénytelen voltának vitatására, vagy személyazonosságának kétségbevonására vagy nem létezett házasságból származottnak állított gyermek törvénytelenségének vitatására ez a szabály nem vonatkozik, mert ez esetekben nem a törvényes vélelem által biztosított törvényesség forog szóban. A Tj. az európai jogok legtöbbjével és hazai jogunkkal egyezően a megtámadás jogát a férj életében csak a férjnek adja meg. Kétségtelen ugyan, hogy fordulnak elő esetek, amelyekben a férjnek nem is mindig tudatos — mert a gyermek létezéséről nem is tud vagy egyáltalán nem törődik vele — vagy nem is önzetlen hallgatása mások jelentős érdekeit (pl. örökösödési kilátásaikat hiúsítja meg, vagy a gyermek eltartásának terhe háramlik reájuk) érzékenyen sértheti. De e szempontnak ethikailag is messze fölötte áll annak a megfontolása, hogy ily joggal bármily érdekeltnek felruházása a családi béke, a gyermek érdeke és az anya becsülete állandó veszélyeztetésével járna a legtöbb esetben kézzel fogható eredmény nélkül, mert a közösülés lehetetlenségét alig bizonyíthatnák. Nem tesz kivételt a gyermekre nézve sem, bár némely külföldi jog, pl. a svájci, nem zárkózik el előle és bár vannak esetek, amelyekben ez nemcsak anyagi érdekében állana, hanem családi, társadalmi helyzetét is kedvezőbbé tenné. Jelesül törvénytelensége megállapításával természetes atyját tartásra köteleztethetné, a természetes atyja és anyja között netán kötendő házasság következtében törvényessé válhatnék, természetes atyja királyi kegyelem útján törvényesíthetné, kedvezőbb anyagi helyzetben lévő természetes atyja hagyatékában mint törvénytelen gyermek is örökölhetne, annak ivadékával vérfertőztető házasságkötésének eleje vétetnék. Mindezeket a szempontokat azonban a Tj. nem tekintette döntőknek oly álláspont elfogadására, amely lehetővé tenné a jog által nyújtott törvényes származási rend felforgatását. Hiányzott minden ethikai alapja annak, hogy a gyermek saját törvényes születését anyja erkölcsi szégyenének leleplezésével kétségbe vonja és anyagi haszon fejében lemondjon törvényességének a törvény biztosította jogáról. A törvényes gyermek társadalmi és jogállása az esetek többségében bizonyára kedvezőbb szokott lenni, mint a törvénytelen 93. §.