Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

20 9—13. §. lező, ha megszűnt az az ok, amely miatt el volt rendelve. A kérelmezésre jogosultakat e részben is a Pp. határozza meg (1911: I. t.-c. 717., "726., 727., 728. §-ai.). 8. A lakóhely kérdésének szabályozása általános jelentőségénél fogva a magánjogi törvénykönyv keretébe tartozik. Odautalta azt az új polgári perrendtartás is, habár legnagyobb gyakorlati jelentősége annak ép a bírói illetékesség tekintetében van. A Tj. a lakóhely meghatározásában általában érvényesülő elveket fejez ki. A lakóhely az a hely, ahol az ember életviszonyainak és tevékenységének központja van. Megalapításához a letelepedés ténye ós az állandó ottmaradás szándóka kívántatik meg. A lakóhelyet a letelepedés tényleges állapotának és az ottmaradás szándókának megváltoztatása szünteti meg. A lakóhely alapítása ós megszüntetése jogcselekmények ugyan, de nem szoros értelemben vett jogügyletek. Épen azért külön kell rendelkezni arról, hogy a szerződőképtelen ós szerződőképességükben korlátozott személyeknek ilyen cselekményéhez törvényes képviselőjük akaratelhatározása szükséges-e, amit a Tj. önként érthető okból igenlően old meg. A feleség és a kiskorú gyermek származtatott lakóhelyére vonatkozó szabályok (10. és 11. §.) lényegileg a fennálló jognak felelnek meg. A Tj. a hivatalnokok kényszerű lakóhelyéről nem rendelkezik. Erre nézve a lakóhely általános szabályától eltérő szabály felvételét a javaslat nem találta szükségesnek. Amennyiben ugyanis a hivatalnokok a szolgálatteljesítés helyén laknak, a lakóhely általános szabálya szerint is itt lesz lakóhelyük, mert az magában véve., hogy esetleg a szolgálati szabályok szerint is ott kell lakniok, az általános szabály alkalmazását ki nem zárja s esetleges áthelyezhetőségük az állandó letelepedés kritériumával ellentétben szintén nem áll. Amennyiben pedig másutt van az általános szabálynak megfelelő lakóhelyük, erre az esetre a szolgálatteljesítés helyének kényszerű lakóhellyé nyilvánítása, tekintettel különösen a Pp. 26. §-ának szabályára, indokoltnak nem mutatkozik. A hivatásos katonákra ez a szempont nem talál. Az állandó katonai állomás helye (Garnisonort) nem azonos mindig a polgári értelemben vett lakóhellyel és az erre vonatkozó általános szabályból azt, hogy a hivatásos katonának az állandó katonai állomáshelyét kell lakóhelynek tekinteni, levezetni nem lehet. Épen azért ebben az irányban rendelkezni kell annál is inkább, mert a Pp.-nak az illetékességre vonatkozó szabályai a Pp. 19. §-ának indokolása szerint egyenesen utalnak arra, hogy ezt a kérdést ebben az értelemben a polgári törvénykönyvnek lesz feladata szabályozni. Az e részben a Tj. 12. §-ába felvett szabály egyébként összhangban áll a Pp. rendelkezéseivel (v. ö. 1911 : I. t.-c. 26. §-át is). 9. A holtnak-nyilvánítás előfeltételeit és hatályát fennálló jogunk s maga az új Pp. is az eljárási szabályok keretében szabályozza (v. ö. 1868: LIV. t.-c. 523. és 528. §-a, 1881 : LIX t.-c. 90. §.; 1911:1. t.-c. 733—734. §-ai). Ez a kérdés azonban természeténél fogva a polgári törvénykönyv keretébe tartozik; mert a halál bizonytalanságának esetében a jogviszonyok rendezésének magánjogi alapját alkotja s fennálló jogunk is nyilvánvalóan csak polgári törvénykönyv hiányában szükségből vonta azt az eljárási szabályok körébe. A polgári törvénykönyv idevágó rendelkezéseinek hatálybaléptóvei a Pp.-nak megfelelő szabályai hatályukat fogják veszíteni.