Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

. 14—18. §. 21 Uj perrendtartásunk e részben a polgári törvénykönyv első szövegének szabályait (I. T. 16., 18. és 19. §-ai) vette át, amelyek lényegileg fennálló jogunk íendelkezósein alapulnak (v. ö. Ind. I. k. 66—79. 1.). A Tj. e szabályoknak szabatosabb szövegezésére törekszik, egyébként érdemben azoknak elvi álláspontjait fogadja el. A 13. §. 2. pontjában kétségek elhárítására szükségesnek találta a javaslat tüzetesebb meghatározását annak, hogy a háborúban milyen minőségben való részvétel lehet alapja az e pont értelmében megengedett holtnak-nyilvánításnak. A 13. §. 3. pontjában a javaslat a nárom évi határidő kezdetéül nemcsak a hajótörésnél, hanem más életveszélynél is nem az életveszélyt előidőző körülmény megszűntét (v. ö. 1911:1. t.-c. 733. §. 5. pontja), hanem az életveszélyt okozó eseményt állapítja meg, tekintettel arra, hogy az életveszélyt előidéző körülmény megszűntét sok esetben nem lehet pontosan megállapítani s az gyakran oly természetű, hogy nem is szűnik meg. A 13. §. utolsó bekezdésében a javaslat a hajótörés vélelmét nem szorítja a tengeren járó hajókra, hogy e szabály a szükséghez képest tágabb körben is nyerhessen alkalmazást. Másrészt a hajótörés vélelmét a dolog természetének megfelelően ahhoz a közelebbi előfeltételhez köti, hogy a hajó rendeltetése helyére nem érkezett meg vagy határozott úti cél hiányában kiindulási helyére nem tért vissza. A 14. §. a 13. §-ban meghatározott határidő kezdőpontjait az áttekinthetőség érdekében külön rendelkezésben foglalja össze s a 13. §. 2. pontja esetére vonatkozólag abban az esetben, ha a háború békekötéssel ért véget, kezdőpontul a békekötés napját állapítja meg, tekintettel különösen ennek határozottságára s arra a körülményre, hogy ilyenkor a hadi foglyok kicseréléséről is szokott intézkedés történni s így a határidőt indokolt ettől az időponttól számítani. :.';; A holtnak-nyilvánító ítélet fennálló jogunkkal egyezően a halál vélelmét állapítja meg s a vélelmezett halál időpontjára nézve az ítéletnek a javaslat szerint is csak deklaratív, nem pedig konstitutív hatálya van s ehhez képest a halál idejét magában az ítéletben, az eljárásban kiderített közelebbi adatok s esetleg a törvény kisegítő szabályai alapján mindenkor naptárilag meg kell állapítani (15--16. §-ok). A holtnak-nyilvánítás kérelmezésére jogosultak körének meghatározását a javaslat ép úgy, mint a kiskorúság meghosszabbításának és a gyámság alá helyezésnek kérelmezésére jogosultakét, a perrendtartásnak hagyja fenn (v. ö. 1911 : I. t.-c. 732. §.). 9. A Tj. 17. §-ában az eltűntnek életbenlóte mellett felállított törvényes vélelem a gyakorlati szükség által van igazolva s a javaslatnak ez a rendelkezése csekély szövegezésbeli eltéréssel megfelel az I. T. 20. §-ának. 10. Több embernek közös veszélyben bekövetkezett halála esetére a halál idejére nézve bizonyos irányban törvényes vélelmet felállítani azért szükséges, mert különben a bizonyítási teher általános szabályai szerint minden esetben akár valamelyik embernek korábban bekövetkezett halálára, akár az egyidejű elhalálozás tenyéré alapítja a fél követelését, a követelő félnek kellene a korábbi halál vagy az egyidejű elhalálozás tényét bizonyítania, ami a jogok érvényesítését mindkét irányban gyakran egészen lehetetlenné tenné. A viszonyok természetének legjobban az felel meg, ha ilyenkor az egyidejű halál mellett állíttatik fel a vélelem, amellyel szemben arra hárul a bizonyítás terhe, aki jogát a közös veszélyben elhaltak egyikének korábban vagy későbben bekövetkezett halálára alapítja.