Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

18 6. §. amannak akkor ad helyet, ha a kiskorúnak könnyelmű életmódja miatt attól kell tartani, hogy teljeskorúságának elérte, után sem lesz képes ügyei­ről kellően gondoskodni, míg emezt tüzetesen meghatározott szigorúbb elő­feltételekhez köti. A könnyelmű életmód a gyámság alá helyezés esetei közül csak a tékozlás és az iszákosság eseteit fedi (6. §. 3. és 4. pontja), miért is a Tj. kiskorúnak ily okból való gyámság alá helyezését nem is engedi meg más­ként, mint ha előbb a kiskorúság meghosszabbítása ellene eredménytelenül alkalmaztatott (6. §. utolsó bekezdése). A könnyelmű életmód azonban tágabb körű eseteket is fed, mint a tékozlás és az iszákosság; épen azért a kisko­rúság meghosszabbítása a kiskorú védelme érdekében ilyen esetekben is helyén való lesz. Ha azonban elmebetegség vagy elmegyengeség lenne a könnyelmű életmód lelki alapja, a kiskorúság meghosszabbbításának csakis ideiglenes védelemre irányuló enyhébb hatályú rendszabálya már nem lenne kielégítő, miért is ilyen esetekben a kiskorú önjogúságának elvonását a javaslat a gyámság alá helyezés elrendelése útján teszi lehetővé. A kiskorúság meghosszabbítása, alapját ós célját tekintve, csak rövidebb időre szólhat s csak akkor foglalhat helyt, ha elrendelésének szüksége a teljes­korúság beálltának küszöbén is fennáll; miért is a Tj. azt csak három évre és csak akkor engedi meg, ha a kiskorú már betöltötte huszonharmadik életévét. A kiskorúság meghosszabbításának hatálya az, hogy a kiskorú a teljes­korúság korhatárának elérte után is kiskorú marad, amint ez már az intéz­mény elnevezéséből önként következik; de a kiskorúságnak egyes következ­ményeit a Tj. az ily kiskorúak tekintetében kizárja (például 149. §. 2. bekez­1 dése, 164. §. 2. bekezdése, 190. §. 3. pontja, 206. §.). A kiskorúság meghosszabbítását a bíróság a jogosult kérelmére rendeli el. A jogosultak körét a Pp. (1911 : I. t.-c. 703. §.) szabályozván, a Tj. erről, eltórőleg az első tervezettől, nem rendelkezik. 6. Szemben fennálló jogunkkal, amely az ügyeik vitelére nem képes vagy abban gátolt teljeskorúak védelmét célzó gondnokságnak (curatela) azokat az eseteit, amelyek az önjogúság elvesztésével s a szerződőképességnek kor­látozásával járnak (1877 : XX. t.-c. 28. §. a)—c) pontja), egybefoglalja a gondnokságnak az önjogúságot és a szerződőkópességet nem érintő egyes eseteivel (1877 : XX. t.-c. 28. §. d) és e), pontja), a Tj. az előbb em­lített eseteket az utóbbiaktól különválasztva szabályozza s ezt a terminoló­giában is kifejezésre juttatja azzal, hogy az önjogúság elvesztését s a szer­ződőképesség korlátozását előidéző gondnokság alá helyezést gyámság alá helyezésnek nevezi (6. §.), míg a gondnokság elnevezést a gondnokság enyhébb hatályú eseteire tartja fenn (326—338. §-ok). Ami az ily értelemben vett gyámság alá helyezésnek alapjait illeti, a Tj., figyelemmel különösen az elmeorvosi szempontból felmerült észrevéte­lekre, az elmebetegségnek és az elmegyengeségnek oly meghatározást adott, amely nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy a Tj. e kifeje­zéseket nem orvostudományi értelemben, hanem jogi műszavakként az elmebajok különböző fokozatainak megkülönböztetésére használja, amelyek az akaratelhatározást s ezzel a szerződőképességet külömböző mértékben érintik. A Tj. az elmebetegségnek, az elmegyengeségnek és a tékozlásnak mai jogunk szerint is gondnokság alá helyezési okúi szolgáló esetén felül gj^ámság alá helyezési okúi fogadta el az iszákosságot is, ha ez az illető

Next

/
Thumbnails
Contents