Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

329-333. §. 179 szerződő képességót nem érinti,az már csak ebből az okból sem lehet a gyámság alá helyezésnek pótlója. Igazán elmebetegek tekintetében a §. ép azért — és itt helyesen — csak olyankor fog alkalmazást nyerhetni, amikor az illető előreláthatólag igen rövid időn belül felgyógyul. Minthogy a gondnokkirendelés azáltal, hogy a gondnokolt kénytelen . magával szemben hatályosaknak elismerni a gondnoknak a maga jogkörében végzett jogcselekményeit, a gondnokoltat akaratának akadálytalan érvényesítésében bizonyos fokig mégis csak befolyásolja, a 328. §. 2. bekezdése, a gondnok kirendelését az itt szóbanforgó esetekben elvileg a fogyatkozásban szenvedő beleegyezésétől (formaszerű kérelem nem szükséges) teszi függővé és ettől — amint már említve volt — csak abban az esetben tekint el, amikor az illető nem képes nyilatkozni. A 328. §. eseteiben a gondnok megbízatása — amint ezt a §. 3. bekezdése kifejezetten m egállap íta — nemcsak egyes ügyek vagy az ügyek meghatározott csoportjának, hanem esetleg a gondnokolt minden— személyi ép úgy mint vagyoni — ügyének ellátására is szólhat. 5. Mai jogunkban az 1877 : XX. t.-c. 28. §-ának d) pontja a tételes alapja a távollét miatti gondnokságnak. A gondnok rendelés előfeltételeit erre az esetre vonatkozólag a 329. §. lényegileg a mai jog nyomán állapítja meg. Legfőbb eltérés, hogy nem kívánja meg, hogy az illető legalább egy óv óta távol legyen. Másik, de már nem az előfeltételeket érintő eltérés, hogy míg ma a távollevő gondnokának törvényes képviseleti joga a vagyon állagát érintő rendelkezések tekintetében vitás, addig a 329. §. szerint kétségtelen, hogy ő a reá bízott ügyekben a távollevőt ép úgy képviseli, mint a gyám a gyámoltat. Az I. T. 472. §a, az 1877 : XX. t.-c. 28, §. e) pontja' nyomán külön rendelkezett arról, mennyiben kell gondnokot rendelni azok részére, akik szabad vesztésre szóló büntetésüket töltik ki. A Tj. mellőzött e részben minden kifejezett rendelkezést, kiindulva 'abból, hogy amennyiben e részben a 329. §-a általános szabályán túl menő rendelkezésre volna még szükség, annak nem a polgári törvénykönyvben, hanem a vonatkozó speciális törvényekben van a helye. 6. A 330. §-nak a méhmagzat érdekében elrendelhető gondnokságra vonatkozó rendelkezése a lényegben megegyezik az 1877 : XX. t.-c. 30. §. b) pontjával és behatóbb indokolást nem igényel. 7. A 331. §-nak megfelelő szabályt mai jogunk tulajdonképen csak a születendő végrendeleti utóörökösök tekintetében tartalmaz (1877 : XX. t.-c. 30. §. e) pont). A 331. §. a mai jog idézett §-ának alapjául szolgáló helyes elvet általánosságban mondja ki, ós a mai jognak említett esetét csak exemplificative említi. 7. Minthogy a gondnokság és a gyámság, a két intézmény közötti eltérés lényegót kitevő alaprendelkezéseken túl, a részletekben csaknem teljesen azonos szabályozást enged meg .ós minthogy a szabályozás egységét a gyakorlati célszerűség szempontjai is támogatják: 332. §. a gyámságra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő mindazokban a vonatkozásokban, amelyben a törvény maga mást nem rendel. 8. Egyik ilyen eltérésként a 333. §. megengedi, hogy a gyámhatóság a gondnokot a gyámra nézve a 253. §-ban elrendelt fogadalom letétele alól felmenthesse. 23*