Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

178 327-328. §. kiskorúnak vagy a gyámság alá helyezett nagykorúnak képviselete, ós pillanatnyilag nem tudni, ki az ő képviselője. Minthogy ezt az esetet alig lehetne helyesen a 326. §. 1. bekezdése alá vonni, a speciális gondoskodás azonban másfelől itt is époly indokolt, mint a 326. §. 1. bekezdésének esetében, a 326. §. 2. bekezdése kifejezetten megállapítja, hogy a gyámhatóság ilyen esetben is gondnokot rendel a kiskorú vagy a gyámság alá helyezett teljeskorú részére. A tényleges helyzetnek csak természetszerű folyománya az, hogy a Tj. a 326. §. 3. bekezdésében a szülő ós a gyám kötelességévé teszi, hogy a gyámhatóságnak a gondnokrendelés szükségének felmerültéről jelentést tegyen. 3. A 327. §-szal alapgondolatra nézve rokon rendelkezést tartalmaznak az 1877 : XX. t.-c. 68., 69. §-ai. A gyám kirendelése esetleg nem történhetik meg azzal a gyorsasággal, amelyet a gyámolt sürgős természetű ügyei megkívánnak. Késedelmet okozhat ama rendelkezések szem előtt tartása is, amelyek a gyámi tisztre a hozzátartozók egyes kategóriáinak elsőbbséget biztosítanak. A gyám helyes ós körültekintő megválasztásánál el nem kerülhető késedelem idejére alkalmas expediens lesz gondnoknak a 327. §. alapján való kirendelése. 4. Mai jogunk szerint csak a tüzetesen meghatározott lelki és testi fogyatkozások (elmebetegség, gyengeelméjűség, siket-nómaság) esetében van gondnokságnak helye, amely azonban ezekben a speciális esetekben mindig a cselekvőképesség korlátozásával jár, míg a 328. §. alapján elrendelt gondnokságnak ilyen hatálya — mint már említve volt — egyáltalában nincs. A testi fogyatkozások esetére a 328. §. szabálya behatóbb indokolást nem igényel. Célszerűsége kézenfekvő. Attól, hogy az ily személy különösebb ok nélkül ügyeinek viselését másra háríthatja, nincs mit tartani, minthogy a §. a gyámhatóságnak a gondnokkirendelés kérdésében tág mérlegelési jogkört biztosít (»rendelhet«). A gondnokolt szempontjából pedig azért nem aggályoss, mert a testi fogyatkozás rendszerint nem lesz akadálya a nyilatkozásnak (328. §. 2. bekezdés), és így ilyen esetben túlnyomólag amúgy is csak a legközvetlenebbül érdekelt fél kifejezett beleegyezésével lesz a gondnokság elrendelhető. Némileg más a helyzet a lelki fogyatkozások esetében, tekintettel különösen arra, hogy ilyen fogyatkozásban szenvedő nyilatkozási képessége adott esetben kétséges lehet, valamint tekintettel arra, hogy a lelki fogyatkozások azon eseteire, amelyekben a gyámkodó támogatás feltétlenül szükséges, a gyámság alá helyezés (6. és 7. §§.) útján a Tj. erről már amúgy is gondoskodott. Az I. T. 470. §-a a gondokrendelést lelki fogyatkozás miatt csak gyámság alá nem helyezett oly teljeskorú tekintetében engedte meg, akit elmebetegség gyanúja miatt nyilvános gyógyintézetbe megfigyelés végett felvettek, vagy aki az illetékes hatósági orvos bizonyítványa alapján elmebetegnek vélelmezhető. Ez a kazuisztika szükségtelennek látszott. Azokon az eseteken kívül, amelyeket az I. T. 470. §-a említ, gyakorlatilag rendesen amúgy is csak a gondnokolt beleegyezésével lehet majd részére gondnokot rendelni, az ő szempontjából tehát a Tj. szabálya az I. T. 470. §-ával szemben alig jelent szigorítást. Ami pedig azt az aggályt illeti, hogy a §. szabálya a gyámság alá helyezés megkerülésére szolgálhat alapul, ettől nincs mit tartani. Minthogy a 328. §. alapján elrendelt gondnokság a gondnokolt