Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
13 Nagy súlyt vet a Tj. a jóhiszemű forgalom érdekeinek védelmére. Általában lehetőleg távoltartja magát a szélsőségektől ós inkább közvetítő megoldásokat keres. A vagyonjogban az a törekvés jellemzi, hogy a jogviszonyokat a méltányosság alapján rendezze. A szöveg sok helyütt egyenesen oda utalja a bírót, hogy a megoldást a méltányosság alapján keresse; másutt felhatalmazza őt, hogy a felállított szabályt az eset körülményeihez képest a méltányosság szerint módosítsa. A bírónak adott az a hatalom, hogy a jogszabályt az adott esetben a méltányosságból, vagyis — ami ezzel lényegileg egyenlő —, a körülményeknek és a szemben álló érdekeknek gondos mérlegelésével a saját lelkiismeretéből merítse, remélhetőleg hathatósan hozzá fog járulni, hogy a jog az élettől el ne távolodjék és a jelenkor nagy gazdasági és szociális ellentétei között kiegyenlítő funkcióját sikerrel végezhesse. A Tj azt tartotta feladatának, hogy az egyes jogintézményeket az átlagos életviszonyok szem előtt tartásával rendezze. Ebből a szempontból a Tj.-nak el kellett tekintenie mindazoknak a különszerű társadalmi ós gazdasági követelményeknek kielégítésétől, amelyek az illető jogintézménynek a rendestől eltérő szabályozásával járnak, ós így nem vehetett fel oly jogtételeket, amelyek bizonyos gazdasági és társadalmi áramlatoknak a viszonyok fejlődéséhez képest gyakrabban változó követelményei gyanánt jelentkeznek. , ' A Tj. ehhez képest a lehetőségig számolt az általánosabb jellegű újabb társadalmi és gazdasági követelményekkel, úgy azonban, hogy ne lépje túl az általános jog keretét és ne bocsátkozzék oly rendezésbe, amely csupán egyes társadalmi és gazdasági irányokat szolgál s ez okból csakis speciális törvényhozási intézkedésnek lehet tárgya. , így pl. a Tj. a kézi zálogjog szabályozásában nem akart ugyan szembehelyezkedni azokkal a törekvésekkel, amelyek bizonyos ingóságokra, mint például gazdasági felszerelési tárgyakra nézve a lajstromzálogjog behozatalát sürgetik, de nem tartotta ezt a kérdést a polgári törvénykönyv keretében megoldandónak. Ugyanez okból külön törvényhozási megfontolás tárgyául hagyja fenn a Tj. azokat az esetleges eltéréseket, amelyek pl. a szolgálati szerződésnek itteni szabályozásával szemben egyes különszerű munkaviszonyok, nevezetesen egyes munkásosztályok (pl. mezőgazdasági, bánya-, gyári munkások) védelme érdekében szükségesek, vagy amelyeket pl. a közösségnek e helyütt való szabályozásával szemben a közösség bizonyos tárgyaira nézve (pl. erdő, legelő, bánya) vagy bizonyos különszerű történeti és gazdasági alapon fejlődött közösségekre nézve (úrbéres közösségek, közbirtokosságok) a célirányos gazdálkodás tekintetei vagy más különszerű szempontok indokolhatnak. Ugyanez volt irányadó abban a kérdésben is, szükséges-e és ha igen, mennyiben szükséges, hogy a vagyonmegoszlás egyensúlyának helyreállítása avagy a birtokviszonyok állandóságának biztosítása végett az öröklési jognak itteni szabályozásával szemben egyes társadalmi ós gazdasági osztályokra nézve különszerű öröklési szabályok állíttassanak fel, jelesül az ú. n. törzsöröklósi rendszer hozassák be, avagy hogy a célszerű gazdálkodás előmozdítása végett az ú. n. parcellaminimum alakjában az ingatlan birtokrészletek eldarabolását korlátozó kivételes szabályok állapíttassanak meg. Meg kell egyébiránt jegyezni, hogy a törzsöröklés intézményének vagyonegyesítő hatását a Tj. — amennyire az az általános magánjog körében lehetséges — a mezőgazdasági jószágok tekintetében az örökösi osztály szabályaival máris széles körben biztosítja. E szabályozás nagy részben meg fogja
