Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

160 290-292. §. tása miatt felelős, egymásközötti viszonyukban egyedül azt teszi felelőssé, aki a kárt okozta. 33. A Tj. 290. §-a megállapítja, hogy ha a gyám gyámoltja pénzét a saját részére használta fel, a íelhasználástól kezdve, és ha gyámoltja pénzének törvényszerű elhelyezését mulasztotta el, a gyámoltnak kamatot és pedig a törvényes kamatláb szerint számítva (879. §.) köteles fizetni, tekintet nél• kül arra, hogy érte-e a gyám oltat kamatveszteség. De a kamat fizetésével nincs kimerítve kötelezettsége, merfc ha a gyámolt pénzének a saját részére felhasználásával kárt is okozott a gyámoltnak, azért is felelős. Pl. ha a pénznek saját részére felhasználása következtében nem fizethette ki a gyámolt tartozását és emiatt a hitelező perelte követelését, a perköltséget megtéríteni köteles a gyámoltnak. 34. Méltányosan nem lehet kívánni a gyámtól, hogy munkáján, időmulasztásán ós felelősségén kívül még közvetlen anyagi áldozatot is hozzon gyámoltjáért. Ezért a 291. §. szorint a gyám, valamint az ellenőrző gyám a tisztük ellátásával járó költség előlegezését megbízott módjára (1371., 1372. §.) követelheti a gyámolttól. A szükséges előleget maga-magának kiszolgáltathatja a gyámolt nála lévő pénzéből. Ha nincs, követelheti, hogy a gyámolt valamely vagyont írgyának értékesítését vagy kölcsön vétel útján való megszerzését a gyámhatóság megengedje. Még inkább van ehhez joga, ha tónjdeg a sajátjából előlegezte azokat a költségeket, amelyeket a fennforgó körülményekhez képest szükségeseknek tarthatott (1372. §.). Ha a gyám a gyámhatóság hozzájárulásával nem tehet szert előlegre ós költségei megtérítésére, jogában áll még a gy-ámság ideje alatt azt per útján követelni. Különben a gyámhatóság hozzájárulása nem vág elébe annak, hogy a gyámolt azt később kifogásolja, de a gyám követelése íelől sem dönthet reá kötelező hatállyal a gyámhatóság (304. §.). A §. 2. mondata szerint költség számba mennek a gyámnak és az ellenőrző gyámnak az iparukkal vagy hivatásukkal járó szolgálataik is. Pl. a gyám, ha gyámoltja földjét műveli, követelheti a szokásos munkabért, az orvos gyámoltja gyógykezeléséért szokásos tiszteletdíjat, az ügyvéd perbeli és perenkívüli eljárásáért díjait. Nem számíthatja fel azonban díjait egyik se a gyámi tisztével járó időmulasztásért, levelezésért. Az ügyvéd sem a gyámhatóságnál vagy más hatóságnál megjelenéséért, a gyámhatósághoz intézett beadványokért díjakat nem számíthat, hacsak nem olyanok, a beadványok, amelyeket más gyám kénytelen vagy jogosítva lett volna ügyvéddel készíttetni. Mert egyrészt a gyám a gyámság viseléséért rendszerint jutalomra nem számíthat, tehát ingyenesen kell eljárnia, másrészt az 1373. §. kifejezett kiterjesztése hiányában a gyám csak a tiszte ellátásával járó költségei megtérítését követelheti megbízott módjára és mert egyébként a gyámoltja megbízottjának, mint olyan, aki hatósági intézkedés alapján látja el annak ügyeit, nem tekinthető, a gyámolt nem lehet felelős azért a kárért, amely a gyámot a gyámi tiszttel járó kötelességei teljesítése következtében hibáján kívül éri. Pl. ha a gyámolt érdekében már gyengélkedő állapotban utazást tesz, az utazás következtében őt ért betegség okából felmerült gyógykezelési költségek megtérítését a gyám gj'ámoltjától nem követelheti. 35. Eltérőleg a Gy. T. 79. §-ától, amely szerint a gyámólt jövedelméből rendszerint jutalom jár, amelynek mennyiségét a 81. §. meg is állapítja, továbbá a Gy. T. 86. §-ától, amely szerint a vagyont nem kezelő gyám végjutalmat követelhet, a 292. §. ellenkezőleg azt mondja ki, hogy a gyám rendszerint nem tarthat számot jutalomra.