Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

289. 159 gondatlanságból kárt okozott, a Gy. T. 73, §-a első bekezdésének szabályával egyező 289. §. szerint felelős a gyámoltnak az ilykép okozott kárért. Felelőssége annyival nagyobb, mint az 1484. §. szerint a köztisztviselőé, mert nemcsak kötelessége vétkes megsértéséért, hanem kötelessége teljesítéséért is felelős. A felelősség alól nem szabadul vétkes magatartásának gyámhatósági jóváhagyása esetében sem. Legfeljebb gondatlanság esetében hivatkozhatik mentségül a gyámhatóság jóváhagyására,'ha az a fennforgó körülmények figyelembe vételével gondatlanságát mentheti. Pl. a gyámoltjára kedvezőtlen egyességet költségkímélésből megfelelő jogi tanács mellőzésével abban a reményben kötötte meg, hogy a gyámhatóság úgy is jogi szempontból meg fogja vizsgálni, vájjon nincs-e a gj^ámolt sérelmére. A felelősségtől mentes lehet, ha a gyámhatóság utasítására járt el a gyámolt kárára, de felelőssé válhatik, ha jobb tudomása ellenére vagyis vétkesen nem ólt jogorvoslattal a gyámhatóságnak gyámoltját károsító intézkedése ellen. A Gy. T. 73. §-ának 2. bek. megállapítja a gyám felelősségét arra az esetre is, ha kellő óvatosság nélkül nem alkalmas személyeket alkalmaz, az ebből a gyámoltra háramolt kárért is. Ezt felesleges kimondani, mert a kellő óvatosság hiánya nem egyéb, mint gondatlanság, amiatt pedig felelősségét a §. első bekezdése megállapítja. A §. a tisztével járó kötelességének megsértésével a gyámoltnak okozott kárért a gyámot csak a gyámolttal szemben teszi felelőssé. Ez alapon tehát nem felelős oly harmadik személlyel szemben, aki a gyámolt szenvedte kár következtében közvetve szintén károsodott. Pl. a gyám a gyámhatóság meghagyása ellenére nem adta el a gyámolt részvényeit ós emiatt nemcsak a gyámolt károsodott, hanem közvetve annak hitelezője is, mert csökkent vagy elveszett követelésének fedezete. Kiváló jelentősége van a gyámoltnak okozott kár hangsúlyozásának a gyámhatósági tisztviselők felelőssége mértékének megállapítása szempontjából is. A gyámhatósági tisztviselők is azért a kárért, amelyet a gyám kötelességének megszegésével a gyámoltnak okozott, csak az 1484, ós 1485. §-ok értelmében és csak a gyámoltnak felelnek, de nem felelősek a harmadik személlyel szemben közvetve szenvedett káráért. A gyámhatóság tagjainak felelősségót a törvénykönyvnek ebben a részében szabályozni nem mutatkozik szükségesnek, mert erre nézve a tizenötödik címben foglalt szabályok teljesen kielégítők. Különösen számol az 1484. §. azzal a körülménnyel, hogy az a köztisztviselő, akinek célszerűségi tekintetek szerint többnyire sürgősen kell eljárnia — minő a gyámhatósági tisztviselő — gyakran a legodaadóbb gondosság mellett is könnyen tévedhet és így nem volna méltányos őt pl. túlterheltségből magyarázható csekély gondatlanság esetében is az okozott kárért felelőssé tenni, hanem ez csak az esetben megokolt, ha hivatalos kötelességének szándékos vagy súlyos gondatlanságból megsértésével okozta a kárt. Nincs a gyámhatóság oltalmára szorulók érdekében sem a felelősség szigorítása, mert a gyámhatóság a gondosság túlhajtásával is kárt okozhat a gyámoltnak és mert célszerűség szerint intézendő ügyekben a legképzettebb és leglelkiismeretesebb tisztviselő is tévedhet, főleg ha az ügy elintézésénél rokonok vagy szakértők ellentétes véleménye alapján kell határoznia. A 289. §. 2. bek. — az 1471. és 1485. §-ok megfelelő alkalmazásával — a gyám, az ellenőrző gyám és a gyámtárs egyetemleges felelősségét állapítja meg, ha együtt felelősek. Ha pedig valamelyikük csak a felügyelet elmulasz-