Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

150 ' 275-277. §. úgy sem ruházhatja át, felesleges, sőt gyakran' tiszte gyakorlásában akadályozhatja a gyámot, ha ily okiratok letételére is köteleztetnék. Viszont nem volna méltányos, ha megőrzésükre köteleztetnék, amikor személyes körülményeinél fogva attól tarthat, hogy az okirat az ő birtokában elveszhet vagy megsemmisülhet. Ezért a 274. §. megengedi, hogy a gyám ily okiratokat is íetehessen, de a gyámhatóság is követelheti, hogy a gyám letegye, ha a fennforgó körülményekből következtetve, a gyám birtokában teljes épségben megőrzésük kérdésessé válhatnék. Nyilvánvaló, hogy a §. rendelkezése úgy a gyám, mint a gyámhatóság eljárásának egyszerűsítésére szolgál. 19. Az a körülmény, hogy a gyámolt pénze vagy értókpapirjai törvényszerűen vannak valamely pénzintézetnél elhelyezve, tényleg elvonjaazokat a gyám rendelkezése alól, de emellett lehetővé teszi, hogy a gyám mint a gyámolt képviselője rendelkezzék róluk. A gyámolt érdeke tehát csak akkor lesz teljesen nregóva, ha a gyám a gyámolt elhelyezett pénzéről és pénzértékeiről a gyámhatóság jóváhag3

7

ása nélkül sem dologilag nem rendelkezhetik, sem azokról való rendelkezésre kötelezettséget nem vállalhat. Pl. nemcsak fel nem veheti, de nem is engedményezheti vagy fel sem mondhatja a pénzintézeti betétet vagy az értékpapirt el nem zálogosíthatja (275. §.). 20. A gyámolt érdeke nemcsak azt kívánja meg, hogy a gyámolt már meglévő pénzének vagy értékpapírjainak a gyám esetleges rosszhiszemű eljárásából támadható veszéllyel szemben azoknak birtokából és rendelkezése alól való megvonása útján biztosíttassák, hanem a gyámoltnak pénz vagy értékpapír szolgáltatására irányuló követelése és pénzértékű oly egyéb joga tekintetében is biztosítást igényel, amely nem követelés. Ha a gyám ellenőrzés nélkül a gyámolt követeléseit behajthatná vagy pénzértékű jogát (pl. szabadalmát) eladhatná, a gyámolt állagvagyona biztosítottnak nem volna tekinthető. A 276. §. első bekezdése tehát kimondja, hogy a gyám a gyámoltnak, követeléseiről ós pénzértékű egyéb jogáról gyámhatósági jóváhagyás nélkül sem nem rendelkezhetik, sem a róla való rendelkezésre kötelezettséget nem vállalhat. A Tj. azonban feleslegesnek tartja^ hogy csekélyebb követelések tekintetében is kötelezve legyen a gyám a gyámhatósági jóváhagyás kieszközlósére és emiatt valódi szükség nélkül a gyámhatóság teendői szaporíttassanak. Pl. ha az elhalt kereskedő hagyatékához tartozó kisebb üzleti követelések felvételéhez is szükséges volna a gyámhatósági jóváhagyás. A §. 2. bekezdése szerint tehát nem szükséges a gyámhatósági jóváhagyás, ha a követelés eredeti összege (vagyis nem a követelésre teljesített részletfizetés összege a határozó) vagy a jog értéke kétszáz koronánál nem nagyobb, hacsak eredetileg más megállapodás nem történt. Pl. a 200 koronán alóli betétre nézve kiköttetett, hogy a gyámhatósági jóváhagyás nélkül ki nem szolgáltatható. Nincs továbbá arra szükség, ha a követelés a gyámolt jövedelme vagy főkövetelésének járuléka, vagy ha a gyámhatóság jóváhagyása nélkül köthető ügyletből keletkezett, mert a gyám vagyonkezelői hatáskörével ellenkeznék, ha az ezekről tett rendelkezéseiben is a gyámhatóság jóváhagyására volna utalva. A 3-ik bekezdés a megelőző két bekezdés szabályát kiterjeszti a gyá„- moltnak a 271. §. szerint ugyan elhelyezendő, de még el nem helyezett értékeire nézve is. Ezekről sem rendelkezhetik tehát a gyám, — bár birtokában vannak, — sem arra irányuló kötelezettséget nem vállalhat gyámható-ági jóváhagyás nélkül. 21. A Tj. 2/7. §-ában foglalt szabály a Gy. T. 20. ós1113. §-aival meg-