Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
9 a Tj.-nak az előmunkálatokhoz való viszonyát. Evégből minden egyes fejezet indokolásának kezdetén hivatkozik az előmunkálatoknak az illető fejezetre vonatkozó részeire, s azokat a következő rövidítésekkel jelöli meg: I. T. = A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének első szövege. Ind. = ugyanennek indokolása. Főelőadm. = A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének további tárgyalását előkészítő főelőadmány és a tervezetre vonatkozó bírálati anyag. I. J. T. = Igazságügyi Javaslatok Tára. Bizotts. tái-gy. = A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének főkérdéseire vonatkozó bizottsági tárgyalások. • II. T. = A magyar polgári törvénykönyv tervezetének- második szövege. Jkvek = A m. általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság jegyzőkönyvei. III. A töryényjavaslat általános jellemzése. 1. A törvényjavaslat viszonya a mai joghoz és a külföldi kodifikációhoz. Az előkészítő bizottság szervezeti szabátyzata azt tűzte ki a bizottság feladatául, hogy »a polgári törvénykönyvnek egységes és rendszeres tervezetét a magánjog körébe vágó és hazánkban érvényben levő törvényeknek, törvényes szokásoknak, a már meglévő törvénytervezeteknek, a judikatúra és az irodalom termékeinek, valamint az idegen művelt államok jogfejlődésének figyelembevételével ós felhasználásával* készítse el. Ezzel előre meg volt határozva e törvényhozási mű alapjellege. Az előkészítő bizottság tervezete s vele a törvényjavaslat is, elsősorban az ország fennálló jogát kívánja rendszerbe foglalni és igyekszik szokásjogunknak minden értékes önálló intézményét vagy gondolatát megőrizni és kifejleszteni. Különösen a családi és az öröklési jog terén érvényesül a nemzeti jog konzerválásának ez a szempontja; itt évszázados önálló jogfejlődésünk eredményeit, a nép jogérzésébe mélyen begyökerezett intézményeket kellett fenntartani és a mai kor tudományos' igényeinek megfelelő alakba öltöztetni. T)e ugyanez a konzerváló vonás uralkodik az ingatlan dologi jog terén is, ahol a közhitel tekintetei tiltják azoknak a jogintézményeknek a megboh rgatását, amelyeken az ország hitelszervezete nyugszik. A vagyonjog egyéb részeiben a sajátlagos nemzeti tartalom szempontjai kevésbé nyomulnak előtérbe; hiszen mai magánjogunk ezen a téren leghézagasabb, s ebben a körben leginkább volt ós van most is arra utalva, hogy a jogtudomány és a külföldi'kodifikáció eredményeiből merítsen. Ez egyébiránt nemcsak a magyar jogrendszerre nézve áll; a forgalmi jog elveinek lehető egységesítése olyan világáramlat, amely elől közgazdaságunk jól felfogott érdekében mi sem zárkózhatunk el. A külföldi kodifikációs művek közül elsősorban az 1896. évi német birodalmi polgári törvénykönyv, napjaink egyik leghatalmasabb törvényalkotása gyakorolta a Tj.-ra á legnagyobb hatást. Ennek oka, hogy szokásjogunk a vagyonjog terén sok tekintetben ugyanazon tényezők hatása alatt fejlődött ki, amelyek a német jogalkotást s ennek végső betetőzését, a német polgári törvénykönyvet befolyásolták. Gazdasági viszonyaink —Ausztria közvetítése, a szomszédság és a sűrű érintkezés révén — ha kisebb méretekben is, sokban hasonlóak a nómetbirodalmi viszonyokhoz. A telekkönyvi intézmény hasonlósága a dologi jog rendszerének nyújt itt is, ott is, közös alapot; kereskedelmi jogunk pedig legtöbb részében az ezelőtti német általános kereskeKépvh. iromány. 1910—1915. XXXII. kötet. 2
