Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

10 delmi törvénykönyv hasonmása, s ez a körülmény általános kötelmi jogunk fejlődésének is számos vonatkozásban előre a német kötelmi jogéhoz hasonló irányt szabott. Mindezek fölött pedig közös a forrás, amelyből újabb hazai jogtudományunk és a német kodifikáció táplálkozott; ez a forrás a pandektajog tudománya, a maga óriási és mélyenjáró irodalmával. E jogtudomány eredményeit legutóbb a német polgári törvénykönyv foglalta a legtökéletesebb alakba. Természetes ennélfogva, hogy ez a törvénykönyv a maga szerkezeti szabatosságával sok tekintetben szolgált mintául a mi megfelelő szabályaink szövegezésében. Értékes gondolatokat vett át a Tj. a svájci magánjogi törvénykönyvekből és az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatából is, amely utóbbira egyébként ami kodifikációs előmunkálataink is örvendetes befolyást gyakoroltak. Ott is azonban, ahol a Tj. szabályait nem a meglévő hazai forrásokból, hanem a jogtudományból vagy más törvényhozási művekből kölcsönözte, a szabályok átültetése oly alakban történt, hogy a műnek mint egésznek magyar jellegén nem változtat. Az átvett szabályok mindenütt öntudatosan illeszkednek be a rendszerbe- és nyelvezetre, szerkezetre megfelelnek a hazai törvényszerkesztés módszerének. 2. A törvényjavaslat tárgyi terjedelme, rendszere és szerkesztési módszere. a) A Tj. a tárgyi terjedelem tekintetében felöleli az általános magánjog egész anyagát. A házassági jognak az eljegyzést, a házasságkötést ós a házasság megszűnését tárgyazó részei tekintetében a kodifikációt a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk már lezárta; ezekre nézve e külön törvény rendelkezései érintetlenül maradnak s annak anyagát a Tj. fel sem vette, hanem csak utalt a fennálló külön törvényre (23., 169. §.). A szükséges kapcsolatokat e törvény és a polgári törvénykönyv között az életbelóptető törvény lesz hivatva létesíteni. Nem foglalja magában a Tj. az egyesületi és az alapítványi jog részletes szabályait sem. Az egyesületek magánjogi szabályozását azért mellőzte a Tj., mert az 1868. évi XXX. törvénycikk 10. §-a a nem közkereseti egyesületek ügyében a törvényhozást Magyarország és Horvát-Szlavonországok között közösnek nyilvánította ós így erre a polgári törvénykönyv, amelynek hatályossága csupán Magyarországra fog szorítkozni, nem terjedhet ki. Az alapítvány szabályozásának mellőzése tekintetében pedig az a megfontolás volt irányadó, hogy az alapítványok létrejöttének és a rájuk való felügyeletnek közjogi szabályai elválaszthatatlan kapcsolatban vannak az alapítványi jog magánjogi természetű szabályaival, minélfogva az alapítványi jog szabályozása helyesen csak az alapítványi közjogot is magában foglaló egységes törvényben történhetik; ez a törvény azonban közjogi tartalmánál fogva kívül esik a polgári törvénykönyv keretén. A Tj. ezen álláspontjához képest az új szöveg az egyesületeket és alapítványokat illetőleg csupán két kijelentésre szorítkozik: kimondja (a 19 §-ban), hogy keletkezésük időpontjától kezdve jogképesek, és meghatározza (az 1494. §-ban), hogy az egyesületek, alapítványok és egyéb jogi személyek mennyiben felelnek azért a kárért, amelyet törvényes képviselőik az ügykörükhöz tartozó teendők teljesítésében harmadik személyeknek jogellenesen okoznak. Ezt a két szabályt a Tj. olyannak tartotta, amely a polgári törvénykönyvben nem nélkülözhető, habár igaz is, hogy az első a majdan meghozandó egyesületi törvénynek bizonyos tekintetben már prejudikál. Az a tétel ugyanis, hogy az