Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

130 242—244. §. vagy a rokonok sorából kirendelnie. Maga az a tény, hogy a kiskorú intézeti gondozásra szorul, kétségesnek tünteti fel az említettek érdeklődésének önzetlenségét és méltán, tartani lehet attól, hogy önérdekből és a kiskorú érdeke ellenére az intézetben való gondozását megszüntethetnék. 11. A bevezetés 7. pontjában foglaltatik megokolása a Tj. 242. §-ában javasolt hivatalos vagy hivatásos gyámságnak. Nem oly értelemben az, hogy a községi közgyám, a közigazgatásnak erre a célra megjelölt közege, már hivatalos állásánál fogva lenne gyámja a vagyontalan, különösen törvénytelen származású és intézetben nem ápolt kiskorúaknak, hanem csak azon az alapon, hogy a gyámhatóság gyámul kirendelheti akárhány kiskorú részére, anélkül, hogy a 249. §. valamely, de különösen 8. pontja alapján a kirendelést visszautasíthatnák, mert a gyámi tisztet hivatalos állásával járó kötelesség gyanánt tartoznak elfogadni. A gyámhatóság azonban ily gyámot csak akkor rendelhet ki, ha nincs, aki a gyámi tisztre a törvény alapján számot tarthat, vagy nem áll az őt gondozó intézet gyámsága alatt. A 2. bekezdés kivételt tesz azon szabály alól, hogy a gyámot tisztétől csak kötelességellenes magatartása miatt lehet elmozdítani. A hivatalos gyámot — ha nem is adott rá okot — a gyámhatóság, ha a kiskorú érdekében jónak látja, bármikor felmentheti tisztétől, mert a kirendelésének az az indoka, hogy a kiskorú érdekében szükség volt rá, a gyámhatóság eltérő intézkedése következtében megszűnt. 12. A Tj. 243. §-a szerint a gyámhatóság nem rendelhet ki gyámul oly személyt, aki szerződőkóptelen, kiskorú vagy gyámság alá van helyezve, mert aki a saját érdekeit nem képviselheti, a másónak képviseletére sem képes, tehát nem is alkalmas arra, hogy gyámi tisztet viseljen, amely körülményt a gyámhatóságnak már a 239. §. 2. bekezdése szerint úgyis figyelembe kell vennie. A szabály jelentőségének súlypontja abban van, hogy ily személy gyámmá nem is lehet, kirendelésével nem lesz a kiskorú törvényes képviselőjévé, hanem kirendelése önmagában semmis úgy a kiskorúval, mint másokkal szemben. Ha tehát a gyámhatóság megtudja, hogy ily valakit rendelt ki gyámul, nem is kell felmentenie a gyámi tiszttől, — mert a kirendelés dacára nem gyám, — hanem azonnal mást kell kirendelnie. Nem nyerhetnek alkalmazást a gyámi tiszt viselésére a törvény által képtelennek nyilvánított személy kirendelése esetében a 792. és 799. §-ok szabályai sem. De felelőssé válhatik az 1484. §. alapján maga a gyámhatóság a kiskorúnak a képtelen személy gyámmá kirendelésével okozott kárért, ha kötelességsértése szándékosságának vagy súlyos gondatlanságának tudható be. 13. A Tj. 244. §-a azokat sorolja fel, akik feltótlenül nem alkalmasak a gyámi tiszt viselésére, és ezért nem is szabad őket gyámul kirendelni, míg a 245— 247. §-ok azokat sorolják fel, akik csak viszonylagosan azok és emiatt adott esetben nem szabad őket gyámokul kirendelni. Ily személyek kirendelése ugyan törvényellenes, de nem érvénytelen, úgy hogy ha pl. a hivatalvesztés hatálya időközben megszűnt, nem is kell felmenteni a kirendeltet tisztétől. A gyámhatóság az 1484. §. szabálya értelmében a helytelen kirendelés okozta kárért felelőssé válhatik. Éppen ezért, mihelyt tudomására jut a gyámhatóságnak, hogy nem lett volna szabad őt gyámul kirendelnie, fel kell őt mentenie ós azután helyébe más gyámot kell kirendelnie. A §. csak részben egyezik meg a Gy. T. hasonló célzatú 43. és 44. §-aival. A Gy. T. 43. §-a kizárja a gyámi tiszt viselhetéséből — az anya és a házastárs kivételével — a nőket. A Tj. nem zárja ki a bevezetés 8. pontja