Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
236-238. §. , 127 Visszás helyzetek elkerülésére szolgál tehát a Tj. 235. §-a harmadik bekezdésének az a rendelkezése, hogy ha a szülők más-más gyámot jelöltek meg, az elsőséget közöttük a gyámhatóság állapítja meg. 6. A Gy. T. 39. §-ával megegyezően a Tj. 236. §-a szerint — végintézkedéssel megjelölt gyám hiányában — másodsorban az atyai nagyatya, harmadsorban az anyai nagyatya tarthat számot a gyámi tisztre. Ha az unoka anyjának törvénytelen gyermeke magától értetődően másodsorban az anyai nagyatya következik, mert természetes atyjának atyja neki nemanagyatyja. Megokolt ez az elsőség, mert a 'nagyszülők a rokonság körében legközelebb állanak a gyermekhez és szüleihez. A nagyanyáknak, bár nemüknél fogva nincsenek kizárva a gyámi tiszt viseléséből, ily elsőséget a Tj. nem ad, mert nemük és előrehaladott koruk miatt többnyire nem szoktak alkalmasak lenni arra, hogy unokáik gyámságát viseljék. Az atyai nagyatyának az anyai nagyatya elé helyezését pedig az okolja meg, hogy a gyermek első sorban atyja családjába tartozik. Minthogy az örökbefogadás következtében az örökbefogadott és a vérrokonai közötti rokonsági kapcsolat nem szűnik meg: a nagyatyák a más által örökbefogadott unokájuk feletti gyámi tisztre is számot tarthatnának. Ez oly esetben, midőn az unoka az örökbefogadás következtében elszakadt vérszerinti családjától, sőt egészen más társadalmi helyzetbe is került, az unoka érdekével ellenkeznék. Ezért a §. 2-ik és 3-ik bek. szerint a nagyatya csak akkor tarthat számot a gyámi tisztre, ha unokáját atyjának vagy anyjának vagy ezek valamelyikének házastársa fogadta örökbe, vagy ha' utóbbiakat ugyan más fogadta örökbe, de az örökbefogadás hatálya nem terjed ki az unokára, mert ez esetekben az unoka nem vált ki vérszerinti családja köréből és társadalmi helyzete sem változott. 7. A Tj. (227—230. §.) az elismerés következtében nem létesít a törvénytelen gyermek ós az őt elismerő atya között gyermek és szülő közötti viszonyt, hanem csak a törvényes atyáéval egyenlő eltartási kötelezettséggel terheli. Egyetlen jog gyanánt juttatja a Tj. 237. §-a azt a jogot, hogy az anya halála, vagy az anya szülői jogának más okból megszűnése, vagy szünetelése esetében számot tarthat a gyámi tisztre más mindenkivel, tehát az anya jelöltjével ós az anyai nagyatyával szemben is. Feltehető ugyanis, hogy az atya, aki bizonyára vonzalomból ismerte el természetes gyermekét és így a gyermek érdekei legmegbízhatóbb őrének vélelmezhető, az elismeréssel magára vállalt kötelezettségeket, ha gyámja is lesz neki, teljesíteni fogja és nem szükséges e részben őt érdekösszeütközés gyanúja miatt más gyám által ellenőriztetni 8. Kétségtelen, hogy annak, aki a gyámi tisztre számot tarthat, joga is van kívánni, hogy gyámul kirendeljék. De ez nem oly magánjoga, amelyet bírói úton és a saját érdekében is érvényesíthetne, hanem közérdekből is a gyermek érdekében nyert joga, amelynek csupán a kiskorú érdekei felügyeletével megbízott hatóságok segélyével szerezhet foganatot, feltéve, hogy a gyámi tiszt gyakorlásához szükséges jogképességgel bír és kirendelése a gyermek érdekével nem ellenkezik. Amint tehát egyrészről, nehogy joga meghiúsuljon, a gyámhatóságnak jogos ok nélkül nem szabad mellőznie azt, akin a sor van, úgy hivatásából folyó kötelessége is őt mellőzni, ha gyámmá rendelése nem állana a kiskorú érdekében, ami éppen a jog megadásának célja. Ezért a Tj. 238. §-a csak úgy engedi meg mellőzését annak, aki a gyámi tisztre számot tarthat, ha gyám nem lehet (243. §.), ha nem szabad őt gyámul kirendelni (244—247. §.), gátolva van a gyámi tisztet átvenni, vagy
