Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

Í19 nél kisebb-nagyobb beleszólást enged. Bár továbbá a gyám tiszte közjogi eredetű is, mégis a képviselet ós a vagyonkezelés joga ós kötelessége alapján a gyám és a gyámolítandó között magánjogi hatásokkal járó viszony is keletkezik, amely megkívánja annak nemcsak köz-, hanem magánjogi szabályozását is. A Tj. »Gyámság és gondnokság« címe alatt iktatja be az arra szorulók gyámolítására vonatkozó szabályokat. Es pedig a cím első fejezetében a kiskorúak (231—317. §.), második fejezetében a teljeskorúak (318—325. §.) feletti gyámságára, harmadik fejezetében (326—338. §.) a gondnokságra vonatkozókat. Céljára ugyan a teljeskorúak feletti gyámság a kiskorúakéval megegyező, mégis az áttekintés megkönnyítésére szolgál a teljeskorúak gyámságára vonatkozó szabályokat annyiban külön fejezetbe foglalni, hogy ez utóbbiban a kiskorúak gyámságának a kiskorúakéra is illő szabályai, megfelelő alkalmazásának kimondása mellett, csak az azoktól eltérő vagy különös rendelkezések nyernek elhelyezést. A gondnokságnak külön fejezetben szabályozását pedig az okolja meg, hogy bár a gondnokságnak szintén az a célja, hogy oltalomra szoruló érdekeket oltalmazzon, mégis annyiban eltér a gyámságétól, hogy míg ez a szerződő képesség korlátolt volta vagy hiánya okából szükséges gyámolítást nyújtja annak, áki reá szorul, a gondnokság arra szolgál, hogy annak nyújtson oltalmat, akit vagy akinek törvényes képviselőjét valamely jogi vagy természeti akadály tényleg gátol a gyámolítandó jogainak megóvásában. Egyébként azonban a gyámság szabályai a tényleges helyzetnek megfelelő változtatásokkal a gondnokságra, mint szintén gyámkodó intézményre is kiterjesztetnek. 2. Alapjában véve a Tj. a gyámság ós gondnokság mai anyagi jogán nem tesz gyökeres változtatást. Alaki joga megállapításának pedig nem vág elébe. így annak sem, hogy a gyámhatóságot bíróság vagy közigazgatási hatóság-e, állami vagy önkormányzati közegek gyakorolják-e. Jelentős szerepet juttat ugyan a Tj. (239., 294. §.) a községi közgyámnak, mint a gyámhatóság segédszer vének a gyámok megválasztásánál, a gyámok ós a gyámoltak feletti felügy életkor ében, de teszi ezt abban a biztos feltevésben, hogy bármiféle szervezetet is nyerjen is idővel a gyámhatóság, a község közreműködését feladata betöltésénél nem nélkülözheti. A Tj. tartalmaz ugyan a gyámhátóság eljárására vonatkozó szabályokat is, de ezek annyira egybe vannak forrva a vonatkozó anyagi jogi szabályokkal, hogy nem mellőzhetők. •Pl. bizonyos esetekben a gyám olt vagy rokonai meghallgatásának kötelezettségére, a gyám tisztébe iktatására, a gyám számadásának megvizsgálására vonatkozó szabályok. De magára a szorosan vett gyámhatóság eljárására, pl. az illetékességre, az intézkedések végrehajthatóságára, a jogorvoslatokra vonatkozó szabályok felvételét a Tj. mellőzte. Csak annyiban foglal állást a Tj. a gyámhatóság megállapítása kérdésében, hogy az 1877 : XX. t.-c. 151—168. §-ai szerint felállítható családtanács mint gyámhatóság intézményét elejti. Elégségesnek mutatkozik ennek megokolására, hogy a családtanács intézménye nálunk nem bizonyult életképesnek. Az említett törvény életbeléptetése, immár tehát 35 év óta ugyanis alig néhány családtanács keletkezett és ezek közül is egyik-másikat a tagok óhajára vagy részvétlensége miatt meg kellett szüntetni. 3. Áttérve a gyámság anyagi jogára, a maitól lényegesen elütőnek látszik, hogy a Tj. az anya természetes és törvényes gyámságát, a végrendeleti gyámságot és az oldalrokonok törvényes gyámságát nem ismeri. Érdemben azonban a különbség nem jelentékeny Az anya kivált a gyámok sorából; a