Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

189. §. 97 lefoglalható jövedelem-felesleget, aminek az a gyakorlati eredménye, hogy a családtagok eltartási költségeinek bőkezű megállapításával és az adósságok törlesztési hányadának emelésével és e célból esetleg a vagyontárgyak cseréjével a hitelezők által lefoglalható jövedelem-felesleget a kiskorú érdekét szem előtt tartani köteles gyámhatóságok méltán nem is szokták megállapítani . Az I. T. az atyának a gyermek vagyonára törvényes haszonélvezetet juttatott, de a gyermek érdekének megóvását célzó megszorításokkal, nevezetesen, hogy a szülő haszonélvezeti jog át nem ruházható és meg nem terhelhető, tehát az atya hitelezői által le sem foglalható, a gyermek érdekei veszélyeztetése esetében pedig a szülő annak közvetlen gyakorlatától- kizárható, sőt haszonélvezeti joga egészen megszüntethető. A haszonélvezeti jog megadása mellett az szólhat, hogy öregbítheti a szülő tekintélyét a gyermekkel szemben és hogy a szülő mint sajátjával rendelkezik a gyermek jövedelme felett. De ezenkívül a számadás nélküli vagyonkezelés intézménye teljesen tájékozatlanul hagy a jövedelmek beszedésének, hováfordításának, az állag fenntartásának, beruházásoknak mindama számos vitás kérdésében, amelyek lényegükben teljesen az állagtulajdonos és a haszonélvező között felmerülő ellentétek hasonlatosságát tüntetik fel és ezért leghelyesebbnek látszott azokat az állagtulajdonos és haszonélvező jogviszonyainak analógiájára megoldani. Ezzel a szerkezettel is meg lehet védeni a gyermek érdekét az a-tya, hitelezőivel szemben. Ezzel szemben a Tj. a régi jogunkat követi, lényegében azonban a gyámi törvény által is fenntartott, tehát mai jogunk álláspontjára helyezkedik, midőn a 189. §. értelmében úgy rendelkezik, hogy az atya, amennyiben a törvény mást nem rendel (190—196. §.), a gyermek vagyonához tartozó tárgyak hasznáról számadással nem tartozik és a vagyonállagról csak a kezelés megszűntekor köteles a gyermeknek számot adni. Nincs jogosultsága annak, hogy a szülőt gyermekének jövedelemfeleslegón, amelynek megszerzésében érdeme nincs, haszonélvezet illesse. A gyermek vagyona az atya hitelezőivel szemben nem hitelezési alap s így a jövedelemfelesleg sem juttatható nekik. Az atya hitelezőivel szemben a gyermeknek a legbiztosabb oltalmat a számadás nélküli vagyonkezelés jogszerkezete nyújtja. Mellette szól a jogi köztudat, amit a gyámi törvény alkalmazásának a gyakorlata is szembeszökően bizonyít. Gyakorlati szempontból ugyanis szintén ez a megoldás mutatkozik a leghelyesebbnek, mert általa elérhető, hogy a gyermek vagyonának jövedelme a családban maradjon. De azzal, hogy az atya nem köteles a gyermek jövedelméről számot adni, nincs felmentve az atya az alól a kötelesség alól, hogy a jövedelmeket a gyermek érdekében használja fel, bár e kötelesség teljesítése tekintetében nincs is a gyámhatóság állandó ellenőrzésének alávetve. Azonkívül, hogy a 203. §-ban az atyára is kiterjesztett 289 §. értelmében felelős a gyermeknek a tisztével járó kötelességek megszegésével okozott kárért, a 191—192. §-ok külön is felsorolják az atyát, mint vagyonkezelőt terhelő kötelességeket. Ha az atya jogával visszaélve kötelességellenesen jár el, nemcsak az általa okozott kárt köteles a gyermeknek megtéríteni, hanem a 196. §. értelmében a gyámhatóság számadásra kötelezheti, sőt a vagyon kezelését is elvonhatja tőle. A Tj. álláspontjából az a kérdés, hogy a jövedelemfelesleg kié, akkép nyer megoldást, hogy ami a jövedelmekből a kezelés megszűntekor vagyonkép megvan, az, ha az atya egyébként nem intézkedett, a gyermeké (193. §.). Képv. iromány. 1910—1915. XXXII, kötet. 13