Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

98 190-19L §. 11. A gyermek érdeke szempontjából azonban az atya nem minden esetben mentesíthető a számadás kötelezettsége alól. A 190. §. ezeket az eseteket sorolja fel, megállapítván, hogy az atya, ha számot adni köteles, gyám módjára köteles számot adni. Az 1. p. szerint számolni kell az atyának a gyermek oly vagyona kezeléséről, amelyhez a gyermek öröklés vagy élőkközötti ingyenes jogügylet útján jutott, ha a juttató végintézkedésben vagy a juttatáskor az atyát a kezelésről számadásra kötelezte. A juttatónak ezt a rendelkezését a gyermek érdeke szempontjából ép úgy méltatni kell, mint azt a rendelkezését, amellyel az atyát a vagyonkezelésből kizárja (182. §.), vagy neki a vagyon kezelésére nézve utasításokat adott (183., 269. i.), ha a juttatással járó meghagyásnak vagy feltételének nem is volna tekinthető. A 2. pont az 1. pontban körülírt vagyon, illetve vagyontárgyak pótlásakép szerzettekre is kiterjeszti a számadási kötelezettséget a 182. §-nál már felemlített okokból. A 3-ik pont szerint az atya számolni köteles a jövőre nézve, tehát nem a múltra, és gyám módjára (302. §.), ha a gyámhatóság arra kötelezte. Ugyanígy a gyermeke vagyonáról, ha a kiskorúságát meghosszabbították. A számadási kötelezettség kezdetének időpontja magától érthetőleg attól a naptól kezdődik, amelytől a kiskorúság meghosszabbításának hatálya kezdődik, t. i. amely napon a gyermek a huszonnegyedik életévének betöltésével teljeskorúságát elérte volna. 12. A gyámi törv. 16. §-a a 3. és 4. bekezdésben szabályozott korlátozással azt a jövedelemfölösleget juttatja az atyának, amely a jövedelmekből fedezendő folyó terhek fizetése és a gyermek eltartásának és nevelésének költségei levonásával fennmaradt A gyakorlatban éppen az a vitás, mily terheket kell folyó vagyis a jövedelmekből fizetendő terheknek tekinteni, mert az atya rendszerint a gyámi törv. 83. §-ra szokott hivatkozni, amely a gyámi jutalom megállapítása céljából tiszta jövedelemnek azt az összeget véteti, amely a gazdaság, kereskedés vagy üzlet fenntartására és folytatásához, az érték és jövedelem biztosításához szükséges rendes kiad ások, az adósságok kamatai és mindennemű adók fizetésén felül a jövedelmekből fennmarad. Tőketörlesztés, új építkezés ós a meglévő felszerelési állomány szaporodása rendes kiadásnak nem számít. Ekkép az atya a törlesztési kölcsön annuitásában bennfoglalt tőkerészletet a magáéból fizetettnek vitat]a, az erdei fák vagy a bánya kiaknázott termékének értékesítéséből befolyt összegeket tisztán jövedelemnek kívánja tekinteni, a gazdasági felszerelés pótlása céljából eszközölt beszerzéseket az állagtulajdonos gyermeket terhelőknek elismertetni. A Tj. 191, §-a a vitákra szolgáltató kétségek eloszlatása végett megállapítja, hogy az atya mint gyermeke vagyonának törvényes kezelője, mikép köteles azt kezelni és mit kell a vagyon jövedelméből fedeznie. Nem ellenőrizheti ugyan a gyámhatóság, vájjon eleget tesz-e kötelességeinek, de ha tudomására jut a gyámhatóságnak, hogy az atya kötelessége ellen vét, vagy kezelői jogával a gyermek kárára visszaél, a 195. és 196. §-ok értelmében meg kell tennie a gyermek érdekeinek megóvása céljából szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedés lehet, hogy a törvény rendes útján, a gyermek számára rendelt ügygondnok vagy gyám útján az atyát a gyermeknek okozott kár megtérítésére szorítja. Mert az atya a gyermekkel szemben magánjogilag is felelős lesz, ha nem a törvényben reá rótt kötelezettségnek megfelelően használja fel a gyermek jövedelmét. A Tj. nem ad a gyermek vagyonára szorosan vett haszonélvezeti jogot az atyának, hanem csak kötelezi a jövedelmek elszámolására, bízva