Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

.96; .188-189. §. hogy legjobb belátása szerint az atyát, bár a gyermek értékpapírjait biztosíték hiányában át kellett adnia a gyámhatóságnak, azok kamatjáradék- vagy osztalékszelvényeinek vagy ezek egy részének letétele alól felmenthesse. Az, hogy az atya nem kívánja a gyermek értékpapírjait kezelni, mert maga is csak letétbe helyezné, vagy nincs módjában biztosítékot adni, még nem ok arra, hogy megbízhatóságához kétség fórjen. 9 A biztosítékadás céljából következik a 188. §-nak az a szabálya, hogy az atya a gyermeknek arról a pénzéről és azokról az értékpapírokról, amelyek értéke erejéig dologi biztosítékot adott, úgy rendelkezhetik, mintha az övéi volnának. Amiből egyrészt következik a 3-ik bekezdésnek az a szabálya, hogy ha tényleg felhasználta, a kezelés megszűntekor köteles megtéríteni a felhasznált dolgoknak a felhasználáskor volt értékét, másrészt, hogy ami természetben megvan, azt természetben adhatja vissza a gyermeknek, vagyis a biztosíték nem felel a visszaadott értékpapír időközi értékcsökkenéséért, és a gyermeknek nem kell megtéríteni az atya jogutódainak az értéktöbbletet. A 2-ik bek. szerint biztosítékadás nélkül is felhasználhatja az atya a gyermeknek oly dolgait, amelyeknek csak elfogyasztás által lehet rendeltetéséhez képest hasznát venni, a pénzét azonban csak a gyámhatósá r engedélyével. De ha az atya a kérdéses elhasználható dolgokat tényleg felhasználta, a gyermek a felhasznált dolgoknak a felhasználáskor volt értéke erejéig dologi biztosítékot követelhet tőle (kapcsolatos a 184. §. 3-ik bekezdésével), a kezelés megszűntekor pedig értékük megtérítését. Ha az atya elfogadható biztosítékot nem ad, a 187. §. 1. bek. értelmében a megtérítés kötelezettsége már a dolgok felhasználásakor áll be. 10 A gyámsági törvényt (1877 : XX. t.-c.) megelőző jogunk szerint az atya mint természetes és törvényes gyám a gyermek vagyonának jövedelmeiről sem a gyermek kiskorúságának idején, sem teljeskorra jutásával számot adni nem volt köteles (1715 : XVIII. t.-c. 13. §.). De azért megvolt az a kötelessége, hogy a gyermek jövedelmeit a gyermek érdekében — rangszerű nevelésére ós javai jó karba helyezésére — használja fel. Bár e részben állandó hatósági felügyelet alatt nem is állott, ha t. és t. gyámi tisztében kötelességellenesen járt el, a rokonok vagy a hatóságok panaszára a törvény rendes útján gyámi tisztétől el volt mozdítható ós a gyermek vagyonának kezelését gondnokra bízták. A gy. törv. 15. §-a szerint az atya atyai hatalmánál fogva kiskorú gyermeke vagyonát rendszerint számadás terhe nélkül van jogosítva kezelni. A 16. §. kötelezi ugyan az atyát, hogy a gyermek jövedelmeiből a folyó terheket fizesse és a gyermek tartási ós nevelési költségeit fedezze, de ami ezek fedezése után jövedelem-feleslegkép megmarad, azt az atyának juttatja, mégis oly megszorítással, hogy e felesleg kétharmad részének a gyermek vagyonát terhelő tartozások törlesztésére való fordítására a gyámhatóság kötelezheti. Az atya hitelezői elől pedig azzal törekszik megmenteni a család számára az adósságtörlesztéssel csökkentett felesleget is, hogy a 25. §. szerint abból az atyának és az általa tartani kötelezett családtagoknak (tehát a saját szülői, házastársa, a gyermek féltestvérei) eltartására szükséges költség is fedezhető. Csak az ezek levonása után megmaradó felesleg tisztán az atyáé, illetve fordítható az atya hitelezői kielégítésére. Ennek biztosítása céljából a gyámhatóság az atyát vagy számadásra kötelezheti, vagy a vagyon kezelését gondnokra bízhatja.. Mindkét esetben azonban a gyámhatóság állapítja meg anélkül, hogy a hitelezők a megállapítást kifogásolhatnák, az atya hitelezői által