Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.

Irományszámok - 1910-853. Törvényjavaslat a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról

853. szám. 61 kitört a sokszor polgárháborúval kapcsolatos belviszály, amely évtizedeken át emésztette a nemzet legjobb erőit, Valahányszor megrendült a nemzet egy részében a bizalom és szeretet királya iránt, különböző centrifugális erők szabadultak fel s vetették vissza az állam egységes, szabad fejlődését. Mindannyiszor szenvedett az állam külső tekintélye, külpolitikai súlya is. A hosszú századokon át folytatott közös küzdelmek során a nemzet jobbjainak s az egész népnek közmeggyőződésébe ment át a királyság szüksége; a magyar nép őszinte alattvalói hódolattal tekint királyára ós hű hozzá. Egész alkotmányunk a király és a nemzet összhangzatos együttműködésén épült fel: törvényeink a király személyét ismételten szentnek ós sérthetetlennek mondják. Hogy az alkotmánynak ezt az egyik alapvető rendelkezését eddig nem biztosították eléggé hatályos büntető rendelkezések, azt alig lehet másból magyarázni, mint abból, hogy a törvényhozás nem tételezte fel olyan visszaélések elharapódzását, amilyeneket az utolsó évek féktelen ós vakmerő agitációja vetett felszinre. A magyar állam földrajzi fekvése szintén erős, állandó természetű központi hatalmat tesz nélkülözhetetlenné. Hatalmas népfajok nagy birodalmai közé ékelve, a világ történelmét mozgató nagy érdekek ütköző pontján, a még mindig alakuló, forrongó Balkán-államok közvetlen közelében nemzetünk csak úgy töltheti be történelmi hivatását, ha egyfelől a magyar királyság kilencszázóves intézményének állandóságával a szomszéd népekben bizalmat ós vonzalmat ébreszt, másfelől pedig koronájának ragyogó fényével, kifelé is tiszteletet parancsoló tekintélyével, minden ellene irányuló ellenséges indulatot megfékez. De különösen kidomborodik a királyságnak az egységes magyar állam fennmaradását biztosító szerepe, ha belső viszonyainkra tekintünk. Teljesen figyelmen kivül hagyva a politikai pártok nyilt összeütközésében gyakran kitörő ellenséges szenvedélyt, amely maga is gyakran oly fokra hág, hogy hullámai csak a trón zsámolyának közelében simulnak el: ki ne ismerné azokat a széthúzó erőket, amelyek nem lelkesednek államunk egységéért, amelyeket évezredes küzdelmeink hosszú sorozata sem tudott teljesen beolvasztani a nemzet testébe ? Ezeket a széthúzó erőket a köztársasági államforma állandóan ébren tartaná, harcra tüzelné, az államélet erejének belső viszálykodással vaíó gyöngítésére buzdítaná. Ha még elég jól ismert nemzetiségi és felekezeti viszályainkra, a mindinkább élesedő osztályharcokra, a gazdasági érdekkörök nem egyszer ádáz küzködóseire gondolunk:'. nem lehet elzárkózni attól a ténytől, hogy a királyság intézményének fenntartása s a királyi tekintély megőrzése a magyar állam egységének és fennmaradásának érdekében oly követelmény, amellyel szemben minden támadást meg kell előzni és vissza kell verni. 3. Fennálló jogszabályaink a királyi tekintély védelmére és a királyság intézményének erélyes oltalmára nem bizonyultak elég hatályosaknak. a) A Btk. (1878 : V. t.-c.) 140. §-a a bírói gyakorlat szerint nem bizonyult alkalmasnak a szóval, írásban vagy nyomtatvány útján elkövetett király sértések kellő megbüntetésére. A királysértés fogalmi körébe nem vonta be a gyakorlat Ő Felsége a király fényeinek sértő módon való bírálatát, holott alkotmányunk szelleme és tételes törvényeink rendelkezései ezt éppen úgy tiltják, mint az egyenes, közvetlen sértést. így a megfelelő büntetőjogi oltalom hiánya nagyon is érezhető. Ezt a fogalmi kört tehát ki kell bővíteni, illetőleg helyesebb törvénymagyarázattal ki kell fejteni.