Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.

Irományszámok - 1910-853. Törvényjavaslat a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról

62 853. szám. A királyság intézményét a Btk. 173. §-a védi, amikor öt évig terjedhető államfogházbüntetést rendel arra, aki »valamely gyülekezeten nyilvánosan, szóval vagy aki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által az alkotmányos államformát megtámadja;« úgyszintén arra is, »aki az alkotmány egyes intézményei, avagy a királynak törvényes joga ellen lázít.« A királyság intézménye ellen irányuló minden más mozgalom a Btk. szerint büntetlen marad. E tekintetben a Btk. kiegészítésre szorul. Meg kell változtatni ezenkívül a büntetési tételre és a hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket is, amiről alább b) és c) alatt lesz szó. b) A büntetendőnek nyilvánított cselekmények szűk fogalmi köre mellett fogyatékosnak bizonyult az ezen cselekményekre megállapított büntetési tétel is. A király megsértéséről rendelkező 140. §. a szóval elkövetett sértést két évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel, az irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által elkövetett sértést három évig terjedhető államfogházzal és hivatalvesztéssel, a 173. §. a fentebb felsorolt cselekményeket öt évig terjedhető államfogházzal bünteti. Eltekintve az ezen rendelkezésekben felismerhető egyéb következetlenségtől, — erről alább, a különös indokolásnál lesz szó, — a sajtó útján elkövetett cselekményeknél a védekezés hatályossága szempontjából hiánynak bizonyult a pénzbüntetés mellőzése. Sajtójogi felelősségünk mai rendszere mellett ugyanis a bűncselekmény szellemi irányítóit vagy ezeknek nagyobb pénzösszegek felett rendelkező szervezeteit csak a sajtójogilag felelős személyről átháruló pénzbüntetéssel lehet érezhetően sújtani s így a további visszaéléstől visszatartani. Más büntetés csak a bejelentett felelős személyt éri s a tulajdonképeni tettes gyakran büntetlenül marad. c) Figyelembe kell venni végül azt is, hogy a felsorolt vétségek miatt az eljárás az esküdtbíróságok hatáskörébe tartozik. Az utolsó években szerzett tapasztalatok szerint az esküdtbíróság különösen a királysértésekkel szemben nem nyújtott védelmet, mert az esküdtek gyakran nem ismerik fel azt a határvonalat, amelyet a politikai küzdelemben alkotmányunk és tételes törvényeink szerint túllépni nem szabad; az esküdtek a királysértés nyilvánvaló eseteiben is arra az álláspontra bírhatók, hogy a szóbanforgó bűncselekmény nem a király személye, hanem kormányának egyik-másik ténykedése ellen irányul. Az iránt pedig nem lehet kétség, hogy egymást nyomon követő több felmentő bírói ítélet a tettesekre bátorítólag hat s a királyi tekintély csorbítására alkalmas. 4. Az előterjesztett törvényjavaslat a tételes jog e fogyatkozásait kívánja kiegészíteni. Amikor azonban az eddiginél fokozottabb védelmet nyújt a királyi tekintélynek és a királyság intézményének, kerüli a javaslat az államaiét kérdéseivel összefüggő tudományos vizsgálódásnak bármily korlátozását, mert csak azt a mozgalmat és csak azt a támadást sújtja, amely politikai célzattal irányul a királyság intézménye ellen.