Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.

Irományszámok - 1910-870. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a két első nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezéséről szóló 819. számú törvényjavaslat tárgyában

S70. szám. 178 Melléklet a 870. számú irományhoz. A képviselőház véderőbizottságának jelentése a két első nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezéséről szóló 819. számú törvényjavaslat tárgyában. Tiszt It Képviselőház! A nemzetekben már régebben feltámadt a vágy a hadviselésnek egységes és egyöntetű szabályozására. A háború mai napság egyik eszköze a nemzetközi viszályok elintézésének, az erőszak alkalmazása tehát csak olyan irányban és addig jogosult, amíg a háború célja ezt követeli. A hadicélt katonai hatalmi eszközökkel kell elérni s a hadviselő felek csakis az államok lehetnek. A jog uralma kiterjed a harcoló felekre. A magánegyének bizonyos korlátozásokkal a jog védőszárnyai alá helyeztetnek még háborúban is. Emberiességi szempontokból tilossá válik minden olyan eszköz használata, amely nem irányul közvetlenül a hadicél elérésére vagy amelynek célja kegyetlenkedés; a háborúban megsebesült vagy megbetegedett katonák sorsa az ellenfél jóakaratú védelme alá helyeztetik. Ezen a talajon a háború jogának tovább fejlesztése két irányban indul meg. Szükségesnek látszik a háború jogának, a hadviselés szabályainak kodifikációja ós egyidejűleg e szabályok humanizálása. Az ily irányban tett kísérletek közül legjelentősebb- annak az értekezletnek munkálata, amely Oroszország kezdeményezésére az 1874. évben Bruxellesben jött össze. Ennek az értekezletnek határozmányai egy nyilatkozatba vannak tömörítve. Ez a nyilatkozat azonban csak tervezetnek tekinthető, mert az akkori időkben még nem érett meg kellőleg az a gondolat, hogy a háború szabályai nemzetközi egyezménnyel rendeztessenek. Ez a nyilatkozat azonban mégis nagyjelentőségű, mert de lege ferenda tisztázott egyes kérdéseket s jelentős annyiban is, hog}^ a nyilatkozat alapján sikerült az Institut de droit international-nak egy olyan kézikönyvet kidolgozni, amely a szárazföldi háború szabályait összefoglalta. A bruxellesi munkálaton felül nagy jelentőségre tettek szert azok a hadiszabályok is, amelyeket az 1863. évben az Északamerikai Egyesült Államok elnöke, Lincoln állíttatott össze. Ezeken az alapokon építette tovább a háború szabályainak kodifikációját az a, nemzetközi értekezlet, amelyet az orosz cár kezdeményezésére a németalföldi kormány Hágába 1899. évi május hó 18.-ára hívott össze, ós amelyet