Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.
Irományszámok - 1910-795. Törvényjavaslat némely kincstári ingatlanok eladásáról és illetőleg elcseréléséről
470 795. szám. Ezeknek az ingatlanoknak becsértéke egészben mintegy 14,613.000 azaz Tizennégymillióhatszáztizenháromezer koronára tehető, amiből az a) és b) alatt részletezett ingatlanokra mintegy 10,345.000 K talajérték és 2,867.000 K faérték, a c) alatt részletezett ingatlanokra mintegy 1,401.000 korona talaj érték esik, vagyis együttvéve olyan összeg, amely a birtok szerzési akcziónak elég számottevő arányokban való megkezdésére adhat módot. Ezzel szemben az eladásra felvett birtokrószletek egyike sem olyan nagy jelentőségű, hogy megtartását az eladások révén biztosítani kivánt országos érdekek ellenére is kielégítendő érvek követelnék. Nincs tehát akadálya annak, hogy az itt szóban levő birtokszerzési ós telepítési akczió első jelentős anyagi eszközét a fentiekben elősorolt ingatlanok eladása útján biztosítsuk. E birtokrészeknek előreláthatólag csak több évre megosztottan történhető eladására kizárólag a pénzügyi eredmény szempontjából a nyilvános árverés mutatkoznék ugyan a, legelőnyösebbnek, mindazonáltal a törvénytervezet 2. §-a a czélhoz képest a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége útján való eladást is megengedi, mert ingatlan feldarabolásoknak a íöldmívelósügyi miniszter által jóváhagyott tervek alapján való keresztülvitelét az 1911. évi XV. t.-cz. a nevezett intézet üzletkörébe utalja. Az eladásokból befolyó jövedelem felhasználása tekintetében a törvény által szolgálni kivánt czélokhoz képest az mutatkozott leghelyesebbnek, hogy a kincstári erdőkből való javak eladási jövedelme a kincstári erdőgazdaság javára, a kincstári mezőgazdasági birtok tartozékainak eladásából eredő jöve, delem pedig a telepítési szolgálat javára legyen fordítva. Tekintettel azonban clITcl cl körülményre, hogy az eladásra szánt kincstári erdők eladása folytán a kincstári erdők feltárási beruházásaira az 1913. évi költségvetési törvény nyel biztosított tiszta jövedelmi többlet csökkenni fog, ezáltal pedig a kincstári erdők gazdaságának javítására irányított szintén fontos kormányzati tevékenységnek amúgy is igen szűkös anyagi eszközei hátrányos kihatású megrövidülést szenvedhetnek, gondoskodni kellett arról, hogy ilyen hatás be ne következzék s ezért a kincstári erdőbirtokból eredő javak eladási jövedelméből a törvénytervezet csak a talajra eső részt rendeli erdővásárlásokra, mig ellenben a faanyagokra eső jövedelemrészt a kincstári erdők feltárási beruházásai javára utalja. Ekként a kincstári erdők hasznos beruházásai czóljára az előbb tárgyalt megrövidülésnek megfelelő tőkénél előreláthatólag nagyobb összeg jut ugyan, ámde gondolni kellett arra is, hogy a birtokeladások kapcsán történő birtokvásárlások a kincstári erdők állagát túlnyomó részben kihasznált erdőkkel, illetőleg erdőterületekkel fogják gyarapítani, amelyek jó ideig csak az üzem és kezelés költségeit szaporítják s ennélfogva olyan kiadási többleteket okoznak, amelyek megfelelő rekompenzáczió nélkül a feltárási beruházásokra fordítható évenkénti tiszta jövedelmi többleteket csökkentenék. Hasonló okból ugyanilyen elv jut kifejezésre a törvénytervezet 5. §-ában is, mivel a kincstári erdők tiszta jövedelmezőségének emelkedésére a birtok állagában ós állományaiban átmenetileg előreláthatóan a 4. §. rendelkezéséből folyólag bekövetkező változások is korlátozó kihatással lesznek, amit a megmaradó kincstári erdők feltárási beruházásainak lehetőleg gyorsított tempóban való létesítése révén lehet a legbiztosabb sikerrel ellensúlyozni. A törvénytervezet 4. §-a a fentiek kapcsán a kincstári erdőbirtokban sok helyen elkerülhetetlenül szükséges és nem egy helyen már égetően sürgőssé vált kikerekítéshez, illetőleg a kincstári erdőket többé-kevésbé eltagoló idegen birtokok megszerzéséhez kivan a íöldmívelósügyi kormánynak hathatós
