Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-788. Az igazságügyi bizottság jelentése a közveszélyes munkakerülőkről szóló 771.számú törvényjavaslat tárgyában

436 788. szám. mázasát bizonyos esetekben kizárja (8. §.). A javaslat indokolásában részletesen felhozott okok meggyőzően bizonyítják, hogy bár a Btk. elvi jelentőségű rendelkezéseit csak a legnagyobb óvatossággal és elkerülhetetlen szükség esetében szabad áttörni, a tervezett rendelkezés mégis megokolt; mert különösen bírói g}'akorlatunknak mai iránya mellett, amely a 92. §-t az eseteknek igen nagy számában alkalmazza, attól lehetne tartani, hogy a bíróság az általános büntetési elvek alkalmazásával a büntetések rendkívüli enyhítése által csorbíthatná az alkotandó törvény szigorú intézkedéseiben rejlő társadalmi vedelem erejét. A dologházba utalás a javaslat 10. §-a szerint határozatlan időre szól, de tartama 1 évnél rövidebb és 5 évnél hosszabb nem lehet. A dologházak berendezése ós rendtartásuk megállapítása tekintetében a javaslat (11, és 12. §.) az igazságügyminiszternek tág jogkört biztosít, amit a bizottság főleg azért vesz helyeslően tudomásul, mert egy ily kísérletnél a gyakorlati életben szerezhető tapasztalatoknak is érvényt kell szerezni, ami rendelettel könnyebben történhetik, mint a dolog természeténél fogva lassabban alkotó törvényhozás útján. A dologházi őrizet végrehajtásának igen fontos kérdése a felügyelő hatóság szervezése ós a feltételes szabadságra bocsátás rendezése. Miután ugyanis a dologházba utalás határozatlan időtartamra szól, különösen fontos, hogy az egyéni szabadság egyfelől a felügyelő hatóság helyes összeállításában, másfelől a feltételes szabadságra bocsátás intézményes biztosításában megtalálja megfelelő biztosítékait. A feltételes szabadságra bocsátás tartama a javaslat szerint 1 év; ez az ido teljesen elég arra, hogy a szabadon bocsátott a társadalmi életben újra elhelyezkedjék ós ott megerősödjék. A bizottság helyesnek tartja a javaslatban kontemplált azt a rendelkezést is, hogy az elítélteket a felügyelő hatóság bocsátja feltételes szabadságra (14. -§.), a feltételes szabadságra bocsátott visszaszállítását azonban már a bíróság rendeli el. (16. §.) Ez a két rendelkezés mindenesetre oly körökben is nagyobb megnyugvást kelthet az egyéni szabadság komoly érdekeinek tiszteletben tartása iránt, amelyek ezen életbevágó jog gyakorlását a központi kormány kezében aggodalommal néznék. A javaslat vegyes és záró rendelkezései (17—21. §.) a hatáskört ós az eljárást rendezik és néhány más részletkérdést szabályoznak. Összefoglalva a bizottság álláspontját: örömmel jelenthetjük, hogy az egész törvényjavaslatot a bizottság a társadalom védelme érdekében szükségesnek s a célnak megfelelőnek találta s ezért általánosságban elfogadta. V. A részletekre nézve a bizottság a következőmódosításokat tartja szükségesnek : A 3. §-hoz. a) A javaslat 3. §-ának 2. pontja szerint szigorúbban kell büntetni a munkakerülőt, ha ellene alapos gyanuokok merülnek fel arra nézve, hogy bűncselekmények elkövetéséből ól. A miniszteri javaslatnak ez a szövege könnyen azt a látszatot ébreszthetné, mintha a munkák erülőknelv e szakasz alapján való, tehát súlyosabb elítélósóbez merő gyanuokok is elegendők volnának. A javaslat intenciója kétségtelenül nem ez volt, hanem csak az olyan munkakerülők szigorúbb