Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-788. Az igazságügyi bizottság jelentése a közveszélyes munkakerülőkről szóló 771.számú törvényjavaslat tárgyában

788. szám. 437 megbüntetésére irányult, akikről határozott tényekből meglehet ugyan állapítani, hogy bűncselekmények elkövetéséből tartják fenn magukat (pl. lakásukon, habár nyilvánvalóan semmi vagyonuk és semmiféle foglalkozásuk nincs, ékszereket, nagyobb mennyiségű pénzt ós nyilvánvalóan bűncselekményből származható más tárgyakat, továbbá betörő szerszámokat stb. találnak), de egyes konkrét bűncselekményeket rájuk bizonyítani nem lehet. Nehogy a javaslat helyes intencióját félremagyarázni lehessen, a bizottság szükségesnek látja a szövegben a tények felemlítését, amelyeknek kétségtelen beigazolása szükséges ahhoz, hogy a javaslatnak ez a szigorúbb rendelkezése alkalmazható legyen. E végből a bizottság a §. 2. pontja helyére a következő új szöveget javasolja: »2. ha oly tények merültek fel, amelyekből megállapítható, hogy a tettes rendszerint bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát.« b) A 3. §. 3. pontja szerint az e szakaszban meghatározott szigorú büntetés alá esik az is, aki a közbiztonságra veszélyes. A »közbiztonságra veszélyes« egyén határozatlan fogalma eddigi tételes jogunkban teljesen ismeretlen. Attól lehet tartani, hogy e határozatlan fogalom a judikaturában zavart támaszthat ós az egyéni szabadságra is veszedelmessé válhatik. Minthogy a közbiztonságra veszélyes egyének legnagyobb része különben is olyan, hogy a most említett 2. pont alapján is szigorúbb büntetés alá vonható, a többi ily veszélyes egyénnel szemben pedig elegendőnek mutatkozik a javaslat 1. ós 2. §-ában megállapított büntetés, a bizottság azt javasolja, hogy a javaslat 3. §-ának szövegéből a 3. pont töröltessék. A 4. §-hoz. a) A miniszteri javaslat 4. §-a oly bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket rendszerint nyerészkedési célzat jellemez. Az e szakasz alapján bíróság elé kerülő egyének egy része éppen a mások kihasználásából gyakran nagyobb vagyont is összegyűjt. Indokoltnak mutatkozik tehát, hogy a szabadságvesztésbüntetósen felül az ilyen tetteseket a bíróság pénzbüntetéssel is sújthassa. Ennek megfelelően javasolja a bizottság, hogy a miniszteri javaslat 4. §-ának első sorában az- utolsó szó elé a következő szavak iktattassanak be: »és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel...« b) A javaslat 4. §-ának első pontja a tiltott szerencsejátókból élő személyeken kivül azokat bünteti, akik mások szenvedélyét, könnyelműségét, tapasztalatlanságát vagy értelmi gyengeségét üzletszerűen szédelgésre használják ki. A bizottság teljes mértékben helyesli az ebben a rendelkezésben kifejezésre jutó intenciót; szükségesnek tartja, hogy az itt említett visszaélésekkel szemben a társadalomnak ós különösen a társadalom alsóbb rétegeinek a törvényhozás védelmet nyújtson. De a törvényjavaslatban említett »szédelgés« új fogalmat hozna be a tételes jogba, amely a judikaturában könnyen félreértésekhez vezethetne. Minthogy e szó elhagyásával a fentebbiekben meghatározott cselekmény körülírása teljesen kielégítő marad, a bizottság javasolja a »szédelgés« szónak a javaslat szövegéből való törlését. A törlés folytán a »használja ki« szót ekként kell megváltoztatni: »kihasználja«.