Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-788. Az igazságügyi bizottság jelentése a közveszélyes munkakerülőkről szóló 771.számú törvényjavaslat tárgyában

788. szám. 435 betegeket és különösen kifejezetten is a nem rendes elmeállapotuakat (19. §.), másfelől pedig a fiatalkorúakat (8. §.) a javaslat tudatosan kiveszi rendelkezései alól; az utóbbiakat főleg azért, mert ezeknek megmentése érdekében a Bn. már megfelelő intézkedéseket bocsát a bíróság rendelkezésére. A bizottság beható megfontolás tárgyává tette, hogy a határozatlan tartamú elítélésnek a törvénybe való felvétele, de már részben az a meghatározás is, amellyel a törvény a cselekmény fogalmi körét megvonja, nem veszélyezteti-e az egyéni szabadságot, Azonban a miniszteri javaslat indokolásában részletesen felhozott szempontok figyelembevételével a bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy azzal a népelemmel szemben, amely ellen a javaslat irányul, a társadalom más, enyhébb eszközökkel a maga természetes Önvédelmi harcát nem vívhatná meg; egyébként pedig az itt szóba jövő népelem életmódja a nemesebb értelemben vett szabadság élvezetét sokkal inkább kizárja, mintsem hogy a javaslatban kontemplált erélyes rendelkezésekre ne volna szükség már az ő megmentésük ós saját gyengeségükkel szemben erkölcsileg szabaddá ti' telük érdekében is. III. Azt a fogalmi kört, amelyben e törvényjavaslat a közrendnek védelmet kivan nyújtani, az 1., — a 4. és részben a 7. §. határozza meg. Az 1. §. szerint büntetendő minden olyan keresetre utalt munkaképes egyén, a'd munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat. A 4. §. azokat a kétes foglalkozású egyéneket vonja büntetés alá, akik rendszerint a legszegényebb néposztály rendszeres fosztogatói ós akik a mai tételes jog szerint minden büntetés alól könnyen kivonják magukat. Végül a 7. §. az olyan bűntettesek ellen keres az eddiginél erélyesebb védelmi eszközöket, akiknek bűncselekménye munkakerülő életmódjukkal áll összefüggésben. A bizottság a munkakerülő fogalmának ilyen meghatározását a törvényjavaslat céljának elérésére teljes mértékben alkalmasnak s a bírói tevékenység irányítására mindenben megfelelőnek tartja. IV. A szabályozás már fentebb említett követelményeinek megfelelően a javaslat az alkalmi munkakerülőket enyhe rendőri büntetéssel sújtja (1. §.), azonban ezekkel szemben is sokkal szigorúbb, mint a mai tételes jog; mert ennek maximálisan nyolc napi elzárást megállapító rendelkezéseivel szemben nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárásbüntetést állapít meg s a 20. §. második bekezdésében a büntetés végrehajtásának tartamára behozza a munkakényszert. A visszaeső és az oly munkakerülőkkel szemben, akiknek munkakerülő életmódja súlyosabb következésekkel jár, valamint a már említett kétes foglalkozású egyénekkel szemben a javaslat súlyosabb fogházbüntetést állapít meg. Oly esetekben, ha a 2., a 3. vagy a 4. §. alá eső tettes munkára nevelése és rendes életmódhoz szoktatása végett a bíróság szükségesnek látja, valamint az olyan tettes ellen, aki az idézett §-ok alapján már meg volt büntetve s a törvényben meghatározott időn belül újból e rendelkezések valamelyike alá esik, a bíróság a tettest a javaslat 5. és 6. §-ában tett megkülönböztetés szerint fogházbüntetés kiszabása nélkül dologházba utalja vagy utalhatja. A 7. §. szerint, mint már említve volt, a bíróság dologházba utalhatja Ítéletében az oly bűntettest is, akit bizonyos, a közveszélyessóget jelző bűntett vagy vétség miatt elítélt, ha megállapítja, hogy ez a bűntett vagy vétség a tettes munkakerülő életmódjával van összefüggésben. Fontos rendelkezése a javaslatnak az is, hogy a Btk. 92. §-ának alkal55*