Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.
Irományszámok - 1910-788. Az igazságügyi bizottság jelentése a közveszélyes munkakerülőkről szóló 771.számú törvényjavaslat tárgyában
434 788. szám. emberek is, akik mint munkaképtelen aggastyánok és betegek inkább szánalmat mint büntetést érdemelhetnek, csavargás címén büntetéssel legyenek sújthatok. Mintegy három évtized óta a büntető jogtudomány terén kifejlődött új irányok, amikor a bűncselekmények tényezőire terelték az általános figyelmet, kérlelhetetlen harcot követelnek a bűncselekmények minden tényezője ellen ós így különösen a legerélyesebb eszközök alkalmazását kivánják a közveszélyes munkakerülőkkel szemben is. Ezeknek az új irányoknak hatása számos európai és amerikai törvényhozásban már messzemenően érvényesült; nevezetesen a francia, olasz, osztrák, belga, norvég, svéd, dán törvények, a német birodalmi és a svájci törvényjavaslatok mutatják a legerélyesebb küzdelem megindítását. E törvények és javaslatok rendelkezéseinek részletes ismertetése, miután a javaslat miniszteri indokolása mindannyival behatóan foglalkozik, e helyen fölösleges volna. Elég talán annyit megemlítem, hogy úgy az új irányok elméleti művelői részéről felállított kívánalmak, mint az ezekben a törvényekben és javaslatokban gyakorlatilag érvényre juttatott eszmék alkalmasaknak mutatkoznak arra, hogy tételes jogunk említett fogyatkozását is megszüntessék és a munkakerülőkben rejlő nagy társadalmi bajnak elejét véve, minden jogosult érdeknek az eddiginél hathatósabb oltalmat nyújtsanak. Minthogy az igazságügyi kormány részéről beterjesztett törvényjavaslat ebben az eszme-irányban készült s remélni engedi, hogy a most említett előnyöket a magyar állam és társadalom javára is biztosítani fogja, a bizottság e javaslat benyújtását, mint a fiatalkorúakra vonatkozó új rendelkezésekben már megnyilatkozott új büntetőjogi irány céltudatos továbbfejlesztését és kiterjesztését őszin*e örömmel üdvözli. II. A javaslat egyik legfontosabb alapelve az, hogy a társadalom védelme érdekében nemcsak a bűnösség súlyát, hanem a tettesekben rejlő közveszélyt is megfelelően figyelembe kell venni és ezzel szemben a társadalomnak megfelelő védelmet kell nyújtani. Enne'.c az alapelvnek megfelelően a javaslat nem riad vissza a magában véve még kétségtelenül csekély bűnösségre mutató munkakerülésben rejlő fokozottabb közveszólyesség elnyomása végett súlyosabb rendszabályoktól sem és különösen szakít a mai tételes jognak azzal a rendelkezésével, amely a csavargókkal szemben a műnkakónyszer alkalmazását kizárta. A büntetőjog új irányainak irodalmában gyakran felhangzó követelésnek megfelelően a javaslat a munkakerülőknek több csoportját különbözteti meg. Lehetővé teszi, hogy az alkalmi bűntettesek enyhe elbánásban részesüljenek (1. §.), ellenben az ismételten (2. §.) ós szokásszerűen, valamint súlyos következmények előidézésével (3. §.) munkakerülők, úgyszintén az u. n. kétes foglalkozású emberek (4. §.) súlyosabb megtorló rendelkezés alá essenek, szükség esetében pedig a bíróság rendelkezéséhez képest előre meg nem határozott ideig dologházban őriztessenek, ahol gondoskodni kell megfelelő munkára nevelésükről és rendes életmódhoz szoktatásukról. A javaslat szerencsésen egyezteti össze a bűnösség és a közveszólyesség fogalmainak gyakorlati alkalmazását; nem mond le ama nagy ethikai erőnek az igénybevételéről, amely a bűnösség bírói megállapításában kifejezésre jut; de emellett tág teret nyit az egyén veszedelmes természete elleni küzdelemnek akkor is, ha a bíróság a bűnösségnek a rendesnél kisebb fokával áll szemben. A munkaképtelen embereket, köztük tehát az agastyánokat, gyöngéket,
