Képviselőházi irományok, 1910. XXV. kötet • 747-764., CXXXI-CXXXVIII. sz.
Irományszámok - 1910-749. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztositása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről
749. szám. 161 esetére való kötelező biztosításukra pedig az ipari munkásokat hét évvel megelőzőleg külön intézmény állíttatott fel, addig másrészt az ipari munkások betegség és baleset esetén való segélyezése egészben a biztosítási kötotelezettség formájában szintén külön intézmény felállítása útján szabályoztatott. A törvényhozásnak tehát az volt az intentiója, hogy a kétféle foglalkozás igényeit egymástól teljesen függetlenül szabályozza, & a felállitott szabályokat egymástól különválasztva bocsássa a természetes fejlődés útjára Az idevonatkozó törvények gyakorlati alkalmazása körül azonban nézeteltérések merültek fel a tekintetben, hogy az alkalmazottak egyes kategóriái a gazdasági vagy az ipari alkalmazottak körébe tartoznak-e, s nevezetesen kísérletek történtek a gazdasági alkalmazottak egyes kategóriáinak az ipari biztosítás körébe való bevonására, a mi következményeiben arra vezetett, hogy az illető érdekeltség minden szükség nélkül kétszeresen lett megterhelve. Előfordultak panaszok gazdasági cselédek s ezek között különösen az úgynevezett szegődmónyes iparosok bevonása miatt is, de első sorban a gazdasági gópmunkásoknak az ipari biztosításba való bevonása volt az, a mi az ujabbi időben a legtöbb panaszra okot adott. Tekintve, hogy az 1907 : XIX. t.-cz. értelmében az ilynemű concrét kérdések eldöntése több különféle fórum elé kerülhet, melyeknek minden egyes esetben különböző felfogása érvényesülhet, ezen a téren jogbiztonság az adott körülmények között csakis úgy érhető el, ha minden kétséget kizáró rendelkezésekkel vonjuk meg azt a határvonalat, a melyen belül a gazdasági foglalkozások baleset ós betegség esetén való ellátása külön törvényekkel van szabályozva. Ezért kívánja javaslatom első sorban törvény útján kimondatni, hogy az 1907 : XIX. t.-cz.-ben előirt betegség ós baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá nem vonhatók a gazdasági cselédek még abban az esetben sem, ha az illető gazdaság számára ipari munkát teljesítenek, tehát a szegődmónyes iparosok sem. Ugyancsak nem vonhatók ezen kötelezettségek alá a gazdasági gépmunkások még abban az esetben sem, ha az illető gazdasági gépnek tulajdonosa gépével nem a saját gazdaságában, hanem mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát. De ezenkívül javaslatom arról is gondoskodni kivan, hogy az eddig előfordultakhoz hasonló, ma még nem ismert, de a jövőben felmerülhető kétségek esetén azoknak káros következményei újabb törvényhozási intézkedés nélkül elháríthatok legyenek. Az a körülmény, a melyre előbb már reámutattam, hogy a gazdasági cselédek és munkások Magyarországon, eltérőleg a többi államok hasonló intézkedéseitől, előbb kapták meg a kötelező balesetbiztosítást, mint az ipari munkások, kellőleg megmagyarázza, hogy az ez utóbbiakra vonatkozó későbbi keletű törvényes intézkedések kezdetben kedvezőbbek voltak amazokénál. Ezt a különbséget azonban általánosságban kiegyenlítette a folyó évi márczius hó 1-én életbelépett 1912 : VIII. t.-cz., mely a segélyeket a gazdasági munkások jelenlegi átlagos évi keresetének alapul vétele és egyes specziális igényeik figyelembe vétele mellett, de ugyanazon kulcs szerint állapította meg, mint az 1907 : XIX. t.-cz., s az intézményt a további fejlődésre teljesen alkalmassá tette. A gazdasági cselédek ós munkások betegség esetén való ellátására vonatkozó intézkedések — melyek sok tekintetben máris meghaladják a legtöbb külföldi állam hasonló gondoskodását — szintén magukban hordják a fejKépvh. iromány. 1910—1915. XXV. kötet. 21
