Képviselőházi irományok, 1910. XXV. kötet • 747-764., CXXXI-CXXXVIII. sz.

Irományszámok - 1910-749. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztositása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről

160 749. szám. Melléklet a 749. számú irományhoz. Indokolás. A betegség és baleset esetén való ellátás kérdése nemcsak minálunk, hanem általában a többi országokban is eltérő módon szabályoztatott egyfelől az ipari, másfelől a gazdasági munkásokra nézve. Ez a jelenség több okra vezethető vissza, melyek közül minden esetre első helyen áll az a különbség, mely a munkás és munkaadó közötti viszony tekintetében egyfelől az ipari, másfelől a gazdasági foglalkozásoknál mutatkozik. A gazdák, különösen az állandóan alkalmazott gazdasági munkásaikkal, vagyis a gazdasági cselédeikkel szemben — a köztük fenforgó szorosabb kapcsolatnál fogva — a régi időkben törvényes kényszer nélkül gondoskodtak azok betegségeiben, szerencsétlenségeiben, s az e téren Európaszerte hozott első kényszerítő törvények, melyek a gazdák ellátási kötelezettségét kimondták, tulajdonképen nem tettek egyebet, mint a fennálló szokásjogot sanctionálták. Más volt az ipari munkások ellátásánál az a jogforrás, a melyből utóbb a törvényes gondoskodás kifejlődött. Ezeknél a kölcsönös segélyezés volt az alap, a melyen a törvényes intézkedések felépültek. Hogy tehát az államok a gazdasági munkásokról inkább a gazdák gyógyítási ós ellátási kötelezettségének kimondása utján, az ipari munkásokról ellenben a biztosítás formája utján gondoskodtak, annak oka első sorban a történeti fejlődés volt. E mellett kétségkívül közrejátszott az a különbség is, mely a gazdasági ós egyéb foglalkozások keresetének minősége között mutatkozik. A gazdasági munkások az ő időszaki keresetükkel nehezen illeszthetők bele a biztositásnak az ipari foglalkozásokra mért kereteibe, hol a munkások általában egész éven át egyformán keresnek. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk különösen a betegség esetére való biztosítás szempontjából azt a legfontosabb körülményt sem, hogy mig az ipari munkások túlnyomólag a góczpontokban nyernek alkalmazást, hol a gyógyítás mindennemű eszközei rendelkezésre állanak, addig a gazdasági munkásokat foglalkozásuk a perifériákhoz köti, hol épen első sorban a gyógyítási eszközök hiánya miatt nemcsak nálunk, de más államokban is, egységes biztosítás behozatala nagy nehézségekkel jár. Ezek a körülmények eredményezték nálunk is, hogy mig egyrészt a gazdasági munkások betegség esetén való ellátása a legújabb törvényekben is közvetlenül a gazdák, illetőleg munkaadók kötelességévé tétetett, baleset