Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732. szám. 133 szabályok a tételes jogban a következők: a) A büntetendő cselekménnyel vádolt fiatalkorúak ügyei a bíróságok rendes hatáskörétől eltérően, csak a Schöffen-bíróságok (járásbíróság) vagy a törvényszékek hatáskörébe tartoznak, az esküdtbíróságok kizárásával. Schöffen-bíróság jár el nemcsak a kihágások és a 3 hónapot meg nem haladó tartamú fogházbüntetéssel és 600 márkát meg nem haladó pénzbüntetéssel büntetendő vétségek esetében általában (G. V. G. 27. §.), hanem a Btk. szerint súlyosabban büntetendő vétségek miatt is, ha a törvényszék az ügyet az államügyészség indítványára a Schöffenbíróság elé utalja (Gr. V. G. 75. §.). Egyébként a fiatalkorúak ügyeiben, ideértve az esküdtbírósági hatáskörbe tartozó ügyeket is (G. V G. 73. § 3. p.), a törvényszék tanácsa (Strafkammer) ítél. Esküdtbíróság elé a fiatalkorú a St. Pr. 0. 2. §-a alapján csak akkor kerülhet, ha ügye felnőtt vádlottnak oly bűnügyével áll összefüggésben, amely az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények rendszerint ama cselekmények közé tartoznak, amelyekre nézve a törvényszók a kifejtettek szerint hatáskörét leszállíthatja, gyakorlatilag a fiatalkorúak túlnyomó többsége felett a járásbíróság, mint Schöffen-bíróság ítél. Eljárás tekintetében a birodalmi B. P. a fiatalkorúakra nézve csak annviban állít fel külön szabályokat, amennyiben törvényszéki ügyekben a védelem kötelező, ha ,a vádlott tizenhatodik óvót még be nem töltötte (140. § 1.) s ha a fiatalkorú kivételesen esküdtbíróság elé kerül, a belátási képesség tárgyában mellékkérdést kell feltenni (298. §.). Csak a gyakorlaton alapszik a B. P. 231. ós 447. §-ainak oly értelmezése, amely szerint fiatalkorú vádlott távollétében főtárgyalás nem tartható és fiatalkorú ellen büntető parancs csak akkor bocsátható ki, ha belátási képessége az előkészítő eljárásban már megállapítást nyert. A nem bűntettes, de erkölcsileg elhagyott, züllésnek indult vagy züllés veszélyében forgó fiatalkorúak kény szernevelése felett a járásbíróság mint gyámbíróság határoz. Az eljárás hivatalból vagy az elsőfokú közigazgatási tisztviselő (Landrat, Oberamtmann stb) indítványára folyik s annak során meg kell hallgatni a fiatalkorú szülőit, a törvényes képviselőt, a községi elöljárót, tanítót és lelkészt. (Porosz, 1900. évi júl. 2 törvény 4. §.i Ha a fiatalkorút idegen családnál helyezik el, részére külön gondozót (Fürsorger) kell kirendelni, aki a fiatalkorú nevelését ellenőrzi. Kitűnik az előadottakból, hogy a bűntettes és züllött fiatalkorúak ügyei t alnyomóan a járásbíróságnál összpontosulnak, amely a bűnügyekben, mint Schöffenbíróság, a kényszernevelés tárgyában mint gyámbírósag jár el. Ért hető tehát, hogy a gyermekbíróságok szervezésére a bíróságoknál megindult autonóm mozgalom első sorban a járásbíróságok körében igyekezett specializáni azt a bírót, aki a fiatalkorúak ügyeiben eljár. Már 1908-ban 52 német városban működött fiatalkorúak bírósága, túlnyomóan a járásbíróság keretében, de részben a törvényszékeknél is, külön tanács járt el a fiatalkorúak bűnügyeiben A járásbíróságnál egyes bírókónt működő fiatalkorúak bírájának kezében összpontosul a fiatalkorúakra vonatkozó büntető ós gyámhatósági hatáskör. Ennek a kettős funkciónak egj'ségesítése jellemzi leginkább a német • gyermekbíróságokat. Kiegészíti a bíróság specializációját a tárgyalás helyének elkülönítése is. Berlinben, Frankfurtban, Münchenben ós más nagyobb városokban a fiatalkorúak bírájának hivatalos helyisége a bírósági épületnek a polgári bíróságok elhelyezésére szolgáló részében van és a bíró a tárgyalásokat a reggeli órákban tartja. Élőmozdítják a fiatalkorúak bíróságainak működését a pártfogók (Jugendgeriőhtshilfe) és a bíróság által a kényszer-