Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732 szám. 99 szabadságát megszorítja, ezzel nem gyűlöletes dolgot művel, hanem épen a fiatalkorúak érdekében fog eljárni. Mihelyt tehát a fiatalkorúak bírája arról értesül, hogy a korlátlan szabadság meghagyása esetében a fiatalkorú ezen szabadsággal visszaélne, hivatása lesz a megfelelő intézkedéseket megtenni. Az egyéni szabadságnak ez a korlátozása természetszerűen nem jelentkezhetik a vizsgálati fogság és előzetes letartóztatás önkényes alkalmazásában ; sőt ellenkezőleg iparkodni kell arra, hogy a gyermeket és a fiatalkorút előzetes letartóztatásban egyáltalában ne tartsák. Nem jelentkezhetik azoknak a garanciáknak lerontásában sem, amelyeket a független bírói szervezet nyújt. De nélkülözhetetlenné teszi, hogy a bíró számos esetben eltekintsen azoktól a perjogi alakiságoktól, amelyeket a felnőttek ügyeire a bűnvádi perrendtartásban foglalt jogszabályok előírnak. Az új alapelvek ós vezéreszmék mellett csökken a legalitás elvének és a vádelvnek fontossága is. Nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy minden a törvényben meghatározott cselekmény elkövetése miatt a fiatalkorú ellen bűnvádi eljárást folytassanak le, ha ezt az eljárást az ő megmentésének és így egyúttal a társadalom oltalmának érdeke nem kívánja. Ellenben módot kell nyújtani, hogy oly esetekben is lehessen a gyermek vagy a fiatalkorú hatályos oltalmáról gondoskodni, amikor erkölcsi veszedelme nyilvánvaló, bár bűncselekményt még nem követett el vagy az elkövetett bűncselekmény miatt vádat nem emeltek. A reformgondolatok egyes hiveí még arra sem fektetnek súlyt, hogy a vádnak az eljárásban bármily szerepe legyen; ily radikális szervezeti és eljárási újításra azonban a hazai viszonyok figyelembe vételé velma még egyelőre gondolni nem lehet. Meg kell változnia az új eljárásban a védelem, szerepének is. A terhelt gyermeknek vagy fiatalkorúnak nem az az igazi érdeke, hogy felmentsék vagy minél kisebb büntetést szabjanak ki rá, hanem, hogy olyan intézkedést tsgyenek vele szemben, amelyet értelmi és erkölcsi fejlődébe megkíván. Sokan osztják ma már azt a véleményt, amely az amerikai gyermekbíróságok előtt gyakorlatilag is megvalósult, hogy védelemre a fiatalkorúak ügyeiben egyáltalán nincs is szükség, mert védeni tulaj donképen azt kell, akivel valami rosszat akarnak tenni; de mi a fiatalkorúnak csak javát akarjuk ; a bíró atyáskodó, gyámkodó szerepet végez érdekében, mirevaló tehát külön védeni őt. A javaslat nem csatlakozik ehhez a felfogáshoz. Az új jogszabályok jelentőségét és valódi értelmét átérző védő ugyanis épen úgy, mint a vád képviselője, véleménynyilvánításával, tanácsaival, a gyermek vagy fiatalkorú megmentésének előkészítésével ezen eljárás során is hasznos munkát végezhet. A magyar ügyvédi kar számos tagja már eddig is bizonyítékát adta annak, hogy e nagy társadalmi kérdés iránt megfelelő érzéke van; remélni lehet tehát, hogy a különösen arra hivatott férfiak jelentkezése útján sikerülni fog a gyermekek ós fiatalkorúak részére olyan védői kart biztosítani, amely az új jogszabályok céltudatos alkalmazását mindenben előmozdítja. A nyilvánosság elvét, amelyre a XIX. század perjoga az előző korok visszaéléseire való visszahatásként oly különös súlyt fektetett, a fiatalkorúak ügyeiben folytatott eljárásnál szintén át lehet ós át is kívánatos törni. A fiatalkorúak bűnügyeinek nyilvános tárgyalása ugyanis ellentótben áll nevelésük érdekével. A nyilvános tárgyalás gyakran hiúvá teszi bűncselekményére a terheltet, aki a napilapok hasábjain olvasva nevét, cselekményeiben könnyen dicsőséget lát; gyakran viszont a nyilvános tárgyalás okozta 13*