Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

100 732. szám. megszégyenítés gyakorol káros befolyást a fiatalkorú lelkületére Sajnálatosan lehet tapasztalni azt is, hogy különösen a nagyobb városokban a bírói tárgyalások hallgatóinak zöme az erkölcsi züllés örvényében forgó, idejüket gyakran semmittevéssel töltő fiatalkorúakból kerül ki, akik a nyilvános tárgyalásokon a bűncselekmények elkövetésének, a bírói intézkedések elkerülésének, sőt bűnszövetségek alakításának módozatait találják fel. Azok az okok, amelyet az 1789-iki francia nemzetgyűlést és ennek nyomán más törvényhozásokat a nyilvánosság elvének túlhajtására vezettek, a mai független és jól képzett, emberszeretettől áthatott bírói testület működése mellett, amelyet még a vád és védelem is támogat, többé nem forognak fenn. Nincs semmi akadálya annak sem, hogy a fiatalkorúak érdekében eljáró bíró a szóbeliség és közvetlenség elvi alapjain nyugvó tárgyalást mellőzhesse s a bizonyítékok együttes és közvetlen felvétele nélkül is megtehesse a szükséges nevelő intézkedést, ha meggyőződött annak elkerülhetlen szükségéről III. A fiatalkorúak külön bíróságainak szüksége és feladatai általában. A veszélyeztetett gyermekek ós fiatalkorúak megmentésére irányuló új anyagi jogszabályok céltudatos és sikeres alkalmazása nemcsak az eljárási jognak gyökeres átalakítását követeli, hanem még annál is sürgetőbben külön bírói szerv alakítását. Büntető hatáskörrel felruházott mai bíróságaink a XIX. században uralkodó büntetőjogi alapelvek szellemében nőttek fel és végzik az ítélkezést. Megszokták, hogy ítélkezésük súlypontjának az elkövetett bűncselekmény megítélésére kell esnie, hogy feladatuk a tárgyi igazság megismerése után a bűnösség megállapítása és a bűncselekmény súlyával arányban álló büntetés kiszabása. A felnőttek bűnügyeiben az ítélkezés a jövőre is nagyrészt ebben a mederben marad meg. Társas bíróságaink, a kir. törvényszék és az esküdtbíróság már a dolog természeténél fogva a jövőben is szigoi'ú perjogi formák szerint járnak el. E bíróságok tagjait egyéb tennivalóik elvonják attól, hogy teljes munkaerejükkel tanulmányozzák azokat a kérdéseket, amelyeknek helyes felismerése nélkül a veszélyeztetett gyermekek ós fiatalkorúak egyéniségét és életviszonyait helyesen meg nem ítélhetik. A rendes bíróságok nem mutatkoznak alkalmasnak arra sem, hogy ítélkezésük kihatását állandóan figyelemmel kísérjék, pedig enélkül a gyermekek és fiatalkorúak megfelelő nevelésének ellenőrzése ós így sikere nem remélhető. De mindenek felett az az elvi álláspont, hogy a gyermekekkel és a fiatalkorúakkal szemben nem a megtorló igazságosság, hanem merőben nevelési szempontok irányadók, teszik szükségessé, hogy a mai büntető bíróságoktól lényegileg különböző szerv alkottassák ezeknek az ügyeknek elintézésére. Szükséges ez annál is inkább, mert az előbb vázolt eszmeáramlat szerint alig lehet különbséget tenni az erkölcsileg elhagyott és a bűntettes gyermekek és fiatalkorúak megmentése érdekében teendő intézkedések közt; e két kategória egymással nemcsak összefügg, hanem rendszerint össze is folyik; már pedig az a bíróság, amely állandóan szem előtt tartja a nulla poena sine lege elvét, nem lehet alkalm hogy a büntetendő cselekményt még el nem követett gyermekek és fiatalkorúak ügyében is eljárjon.