Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

éá rendszere szerint a január hó 1-én érvényessé váló választói névjegyzékbe azok lesznek felvéve, akiknél a választói jogosultság kellékei legkésőbb az előző év májusának végén megvoltak; addig tehát, amig a névjegyzékbe felvettek választói jogukat gyakorolhatják, egy félévnél mindenesetre hosszabb, de esetleg egy, sőt másfél évi idő is eltelik, ugy, hogy a javaslatban megszabott egy év a gyakorlatban másfél évet, sőt rendszerint két évet is meghaladó idővel fog felérni. A bizonyos időn át való egy helyben lakás megkövetelésének az lévén a célzata, hogy a rendezettebb és megállapodottabb életviszonyokat tanusitsa, természetes, hogy ahol ez a körülmény egyebekből kétséget kizáró módon kiviláglik, ennek a kelléknek a megkövetelése nem volna indokolt. Ebből az okból a törvény hatályosságának területén való bármily rövid időtartamú lakással megelégszik a javaslat az állami, törvényhatósági, községi, közintézeti, közalapítványi (közalapi) és az állami üzemi tisztviselőknél; a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalos alkalmazásban lévő lelkészeinél; a nyilvános jellegű tanintézetek tanárainál és tanítóinál, végül olyan állandó foglalkozású vagy állású egyéneknél, akik egyetemet vagy más főiskolát végeztek. Mindezeknek a lakóhelyét túlnyomó részben élethivatásuk állapítja meg, és igy annak megválasztása vagy változtatása legtöbbször saját elhatározásukon kívül esik. Amig tehát egyrészt hivatali állásuk teljes megnyugvást nyújt életviszonyaik rendezettségére és megállapodottságára, másrészt méltánytalan volna, ha többnyire akaratukon és hibájukon kivül beálló lakóhely-változtatásuk megfosztaná őket a választói jogtól, noha arra műveltségüknél és politikai érettségüknél fogva első sorban hivatottak. Még tovább megy a javaslat azokkal a közszolgálati alkalmazottakkal szemben, akik a királytól, a m. kir. kormánytól, vagy a közös ministerek valamelyikétől nyert kinevezés vagy megbízás alapján külföldön teljesítenek szolgálatot. Ezektől ugyanis azt sem kívánja meg a javaslat, hogy a törvény hatályosságának területén lakóhelyük legyen. Ezek a közszolgálati alkalmazottaknak abba az osztályába tartoznak, akik rendszerint nagy felelősséggel járó feladatot teljesítenek; állandó külföldi tartózkodásuk azonban kizárja azt, hogy a belföldön lakóhelyük legyen. Az ilyen fontos hivatást betöltő egyénekkel szemben igazságtalanság volna, ha őket csupán azért, mert külföldön szolgálják hazájukat, az ország sorsának intézésében való részvételből kizárnők. Ebből az okból kellett reájuk nézve ezt a kivételt megállapítani. A választók névjegyzékébe való,felvételükről a 47. §. 3. pontja rendelkezik. . A fentebbi rendelkezések nem vonatkoznak azokra a magyarországi községi illetőségű magyar állampolgárokra, akik közszolgálati alkalmazásuk következtében Horvát-Szlavonországok területén laknak. Ezek ugyanis Horvát-Szlavonországok területén bírnak választói jogosultsággal és ez utón — bár csak közvetve — befolynak a magyar állam ügyeinek intézésébe. A külföldön lakó köztisztviselőkre megállapított elvnek ezekre való alkalmazása részükre két helyütt biztosítaná a választói jogot, amit lehetővé tenni indokoltnak nem mutatkozik. A 4. §-hoz. Amint ezt már az általános indokolásban bőven kifejtettem, a javaslat rendszere az értelmi cenzusra van fölépítve. i Természetes tehát, hogy aki az általános műveltség legmagasabb iskolai mértékét: a középiskola, vagy a tanértékre nézve ezzel egyenrangú más polgári vagy katonai