Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
83 tanintézet legmagasabb osztályának (évfolyamának) elvégzését igazolja, az minden egyéb különös kellék megkivánása nélkül, még pedig már 24-ik életévének betöltésével (2. §.) megszerzi a választói jogot. A magasabb értelmiséget értékeli a javaslat 4. §-ának az a rendelkezése is, hogy az, akinek olyan állása vagy foglalkozása van vagy volt, amelyhez a törvény értelmében legalább ugyané tanintézetek valamelyikének elvégzése szükséges, amely állás vagy foglalkozás betöltése tehát ugyanoly magas szellemi képzettségnek bizonyságát nyújtja, az emiitett tanintézetek valamelyikének tényleges elvégzése nélkül is megszerzi a választójogot. Az állás vagy foglalkozás a gyakorlatban csak kivételes esetekben fog választói jogot adni olyanoknak, akik azzal már a középiskola nyolc osztályának elvégzése alapján nem birnának. Rendszerint csak olyan esetekben fordulhat ez elö, amidőn az állás betöltéséhez kivánt törvényes minősítést a kir. kegyelem elengedte. E rendelkezés felvétele mégis indokolt, mert méltányos, hogy azok, akiknek ilyen állásuk vagy foglalkozásuk van vagy volt, fel legyenek mentve iskolai képesitésük külön igazolása alól, s mert a szóbanlevö rendelkezés a névjegyzék összeállitását is megkönnyiti. Különösen áll ez azokra a községi jegyzőkre, akik az 1900 : XX. t.-c.-ben megkövetelt teljes középiskolai végzettség nélkül bocsáttatnak a községi közigazgatási tanfolyamra. A jelenben való alkalmazáson (foglalkozáson) kivül pedig a múltban való alkalmazást (foglalkozást) is azért szükséges emliteni, mert ellenkeznék a következetességgel, hogy az, aki a szolgálattól megválik, vagy foglalkozását abbahagyta, különösen a nyugdijas, kötelessé váljék iskolai képesítésének igazolására, amelytől addig fel volt mentve. Az 5. §-hoz. A választői jogosultság szabályozásának gerincét a javaslat 5. §-a alkotja. Ez a §. állapítja meg azt a minimális értelmi cenzust, amelyet nemcsak mindenki megszerezhet, hanem amelyet már az 1868 : XXXVIII. t.-c. rendelkezései szerint mindenki köteles is lenne megszerezni. Még ezen a kelléken is könnyít a javaslat, amikor az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzése helyett egyenlő értékűnek nemcsak más iskolai osztálynak (a középiskola, a polgári iskola stb. Il-ík osztályának), hanem még más tanfolyamoknak az elvégzését is elismeri és elfogadja. Ehhez a szerény mértékű értelmi cenzushoz kiegészitésül megkívánja ugyan a felsorolt különös kellékek valamelyikének a fennforgását is, ezek a különös kellékek azonban nem annyira jogkorlátozó föltételeknek tekinthetők, mint inkább megnyugtató biztosítékul szolgálnak arra, hogy az értelmi cenzust igazoló egyén nem bizonytalan existenciáju és talán hasznavehetetlen tagja, hanem rendes élethivatással biró, produktív munkása a társadalomnak, s igy méltán igényelhet jogot a közügyek intézésében való részvételre. A megkívánt különös kellékek elseje: a bármily csekély összegű egyenes állami adóval való megrovás, arra keres bizonyságot, hogy az érdekelt egyén munkájával vagy — ha mindjárt parányi — vagyonával tényleg hozzájárul az állami élet fenntartásához. Ugyanezt célozza a 2. pont, amely az önálló iparűzést vagy kereskedést állítja fel kiegészítő kellékül. A 3. pont az ipar körében való bárminő és bármily rövid idő óta tartó foglalkozást (az alkalmi napszámosként való működésnek egyedüli kivételével), továbbá n*
