Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

II. Részletes indokolás. ELSŐ FEJEZET. A választói jogosultság és a választhatóság. Az 1. §-hoz. A választói jogosultságnak (aktiv választői jognak) az 1. §-ban megállapított általános kellékei közül a férfinemhez tartozásról, és az életkorról már volt szó az indokolás általános részében. A választói jogosultsággal csak a magyar állampolgárt ruházza fel a javaslat. A képviselőválasztői jog, mint kiválóan politikai jog, amely birtokosa számára közvetve vagy közvetlenül a törvényhozó hatalomban való részesedést biztosit, ugy nálunk, mint az összes európai államokban csak azokat illeti meg, akik az állammal, mint állampolgárok, tartósabb kapcsolatban vannak, s akiktől ezért az állam érdekeinek szem előtt tartása s az állam iránti hűség elvárható. De még az állampolgárt is csak akkor ruházza fel a javaslat választói joggal, ha legalább öt év óta áll a magyar állam kötelékében. Ezt a korlátozást mai választójogi törvényünk nem ismeri; amidőn azonban a jogosultak igen nagy számát a javaslat pusztán mérsékelt szellemi képzettség alapján részesiti a választójogban, méltán megkövetelheti, hogy azok, akik az állam ügyeinek intézésébe — ha mindjárt csak választójoguk gyakorlása útján is — befolynak, bizonyságát nyújtsák annak, hogy az állam életét némileg ismerik. Ezt a bizonyságot szolgáltatja a legalább öt év óta fennálló állampolgári kötelék. Ez a célzat szolgál megvilágításául az 1. §. második bekezdése ama rendelkezésének, hogy a visszahonositott öt évi magyar állampolgárságának tartamába azt az időt is be kell számitani, amelyen át a visszahonositás előtt magyar állampolgár volt. Az állandó lakóhely kellékéről a 3. §-nál, a választójoghoz megkívánt különös kellékekről pedig a 4—7. §-oknál lesz szó. A 2. §-hoz. Azok után, amiket a választói életkorról az általános indokolásban már előadtam, a 2. §. további indokolást nem igényel. A 3. §-hoz. Ahol kiterjedt a választói jog, gyakorlásának csaknem mindenütt feltétele az, hogy a választó bizonyos hosszabb időn át lakjék abban a községben (szavazókörben), ahol választói jogát gyakorolja. A huzamosabb lakás némi jele a rendezettebb, megállapodottabb életviszonyoknak, s igy, mint a választői jog gyakorlásának kelléke, alkalmas arra, hogy mérsékelje azokat az aggodalmakat, amelyek a széleskörű választói jog ellen felmerülhetnek. Csökkenti a fluktuáló népesség befolyását a választásokra. Franciaországban félévi lakást kivan a törvény, Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Dániában egy évit, Spanyolországban két évit stb. A javaslat a választói jogosultsághoz legalább egy évi lakást kivan ugyanabban a községben. Ennél hosszabb tartamú lakás követelése — amint erre már az általános indokolás során is utaltam — azért nem szükséges, mert a javaslat n Képvh. iromány. 1910—1915. XXIII. kötet.