Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

76 Gróf Andrássy Gyula az 1908. évi választójogi javaslat indokolásában meggyőzően fejti ki a titkos szavazás ellen szóló erkölcsi érveket, amelyek nagyobbára szerintem is nyomatékosak. Azonban kétségtelen, hogy ezekkel a nyomatékos erkölcsi szempontokkal szemben a titkos szavazás mellett — amely Európa majdnem valamennyi államában érvényben van — tárgyilagos, pártatlan bírálók szintén elég nyomatékos indokokat hoznak fel épen a függő ekszisztenciák vélemény-szabadságának védelme, tehát a választások tisztasága szempontjából. Mivel pedig engem — mint már jeleztem — nem korlátoz semmiféle előzetes lekötöttség, egyedül azon az alapon mérlegeltem, a kétféle álláspont érveit, hogy javaslatom rendszerében találhatok-e megfelelő biztositékokat a titkos szavazással szemben hangoztatott aggodalmak eloszlatására. Az összes szempontok mérlegelése után pedig eredményre jutottam, hogy már a jelen javaslatban komoly aggodalom nélkül tehetünk egy kezdő lépést a titkos szavazás rendszere felé. Ez a kezdő lépés a javaslat ama rendelkezése, amellyel a titkos szavazást Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban hozná be. Az ország fővárosát és a törvényhatósági joggal felruházott — mindenesetre külön választókerületeket alkotó — városokat azért foglaltam egy csoportba a titkos szavazás első kisérlete szempontjából, mert célom az ország legnagyobb és egyúttal kulturális, szociális és gazdasági szempontból legmodernebbül fejlődött városainak megjelölése volt. És bár kétségtelen, hogy a rendezett tanácsú városok közt egyikmásik jóval nagyobb némelyik kisebb th. jogú városnál, és hogy ezek némelyike, magában véve vagy egy vagy több r. t. várossal együttesen, előreláthatólag szintén külön városi választókerületet fog alkotni: a mindig éles ellentéteket és versengést felidéző válogatás mellőzését csak az tette lehetővé, hogy a kivételeket figyelembe nem véve, a nagyobb városok alaptípusára voltam tekintettel. Ezt a módszert annál jogosultabbnak tartom, mert végre is nem anyagi érdekekről van szó, hanem egyének közjogáról. Célul tehát csak azt tűzhettem ki, hogy lehetőleg országosan általános mértéket állapitsak meg azoknak a városoknak a megjelölésére, ahol leginkább találhatjuk meg azokat a feltételeket, amelyek megkönnyitik a titkos szavazás behozatalát és valószinüvé teszik a tőle remélt eredmények bekövetkezését. E feltételek elseje az, hogy a titkos szavazás technikai kérdései kifogástalanul legyenek megoldhatók. Azoknak az ellenvetéseknek ugyanis, amelyeket a titkos szavazás ellen fel szoktak hozni, egyik legsulyosabbika az, hogy a titkosságot könnyű kijátszani. Törvényjavaslatom tehát a titkos szavazásra olyan eljárást kivan megállapitani, amely a titkosság kijátszását jóformán lehetetlenné teszi. Senki sem tudhatja meg, hogy a szavazó a szavazóhelyiségben neki átadott, át nem látszó borítékba abban a külön helyiségben, ahová senki sem követheti, a jelölteknek ott fekvő szavazólapjai közül melyiket helyezi. Bizonyos azonban, hogy a szavazásnak ez a kifogástalan technikája az eljárást bonyolultabbá teszi a nyilvános szavazás módjánál, s a szavazótól több ügyességet és értelmességet kivan. Mindez a nagyobb, fejlettebb városok lakosságában, amelyek zöme különféle egyletekben, pénztárakban, szakszervezetekben stb. amúgy is megismerkedett már a titkos szavazással, sokkal inkább megvan, mint a falu és a kisváros átlagos közönségében. Ép ugy könnyebben lehet a nagyobb városban a titkos szavazáshoz szükséges dologi berendezések kérdését megoldani. De a mélyebben fekvő feltételek is inkább megtalálhatók a nagyobb városban ahhoz, hogy a titkos szavazás betöltse hivatását. Nyilvános szavazásnál természetesen nagyvárosban is százféle módon ellenőrizhetik a választót a hivatalfönökök, gyárigazgatók, szakszervezeti vezetők stb. Nyilvános szavazásnál tehát mind a szervezetlen, mind a szervezett tömegek egyaránt terrorizálhatok.